Napi Hírek, 1925. február/2
1925-02-17 [0102]
-Londonból jelentik a Magyar Távirati Irodának: Károlyi Mihály.emlékiratairól, amelyek nemrégiben jelentek meg angol^fordításban, a Morning _ ' Fost "A magyar Kerenszki" cimmel a következőket irja: 1918.október . 31.-én, Tisza meggyilkolásának napján nevezték ki gróf Károlyi Mihályt Magyarország miniszterelnökévé. Noha gazdag volt és előkelő, a háború előtt mégsem tudott a magyar politikában fcntosabb helyet kiküzdeni"magának és gyenge, ártalmatlan és meghibbant elméjű bolondnak tekintették. A háború alatt becsmérelte és akadalyeta hazája tevékenységét. Az antantbarátot játszotta, pacifizmust, szocializmust, defetizmust hirdetett, a nemzeulégek specialistájának csapott fel és a horvátok, szerbek, románok és tótok £kézzelfoghat<5 gravamenjeit feszegette, akik Magyarországon ugyanazt a szerepet töltötték be, mint Angliában a sinnfeinck. Ausztria-Magyarország összeomlása-és az erre következő fejetlenség az'ő napjának felvirradásat jelentette. Kénytelen-kelletlen hozzája fordult az uralkodó, csillapítsa le a vihart, amelyet maga idézett fel. Ügyesebb államférfiak is visszariadtak volna ettől a feladattól: Károlyi ezt hamarosan lehetetlennek találta. 1919.márciusában leköszönt, miután kiadta hirhedt , . . .. i kiáltványát a világproletáriátushoz. Ez a kiáltvány valójában felszólitás volt a budapesti bolsevistákhoz, hogy vegyék át a hatalom gyeplőjét. Kun Béla uralma következett most; : a^gyilkosságok, rablások és egyéb- hasonló dolgok korszaka. Károlyi és barátjai menekültekként Magyarország szomszéd államaiban élnek, állandó forrást szolgáltatva a kellemetlenségekre és örökös felkinálkozást a Horthy-uralom felváltására. Raguzai száműzetésében most közzéteszi védekező iratát. A kötet érdekes pontnál, hivatali kinevezésének pillanatánál marad abba és valószínűleg egy második kötet fogja követni. Ebben bizonyára azokat_az ok ok ajk fogja megvilágítani, amelyek faz ó felfogása szerintjs^ egyenletese előidéztek. A könyv semmiben sem~gazdagitja"tudomásunkat a tényekről, mégis el kell olvasni, ha érdeklődünk Délkelet-Európa ügyei iránt. Károlyi nevét legtöbb honfitársa átkozza, mert érthető módon őt teszik felelőssé az egész^szerencsétlenségért. Ez talán túlzás és többé-kevésbé sikerül neki tisztára mosnia magát az ellene emelt legfeketébb vádak alól. Bebizonyítja például, hogy technikai szempontból nem lehet őt tenni kizárólag felelőssé a magyar hadsereg rendetlőn, visszavonulásáért. De ugyanakkor a legkisebb kétely sem lehet abban az irányban, hogy az összeomlást olyan erők gyorsították, amelyeket ő támogatott és maga szabaditott is feli Bizonyos naiv fesztelenség vonul végig az egész könyvön- Tisza meggyilkolásán- • érzett felháborodását például erősen ellensúlyozza, hogy elragadtatással dicsőíti Adler Frigyest, aki Stürckh osztrák miniszterelnököt meggyilkolta. Tagadja, hogy 1917»évi svájci látogatása alkalmával '. • . elárulta volna az antant ügynökeinek, hogy a'középhatalmak kimerültek, Nagyon'bajos ennek a k . cáfolatnak hitelt adni, miután ő maga könyvének 132^oldalán kijelenti, hogy már 1915-ben megmondotta . .Sonnincnak, hogy "Magyarország aggódva-vágyódik a háború befejezése után és Magyarországon általános a béhcvágy'.', A vádak az*oban nem annyira Károlyinak bizonyos meghatározott cselekményei, mint inkább maga Károlyi és az 6 eszméi ellen irányulnak. ' Ha sikerült volna a békét megmenteni, akkor kétségtelen, hogy Magyarország az o belső problémáit észszerű mádon megoldotta volna és ebben a fejleményben Karolyi hasznos szerepet játszhatott volna-r A háborúban Magyarországnak kétségbeesett szerep jutott osztályrészül: arra volt Ítélve, hogy győzöl om esetén a diadalmas germanizmus áradata nyelje el, vereség esetén pocit a mohó szomszédoknak essék áldozatul. Magyarország kormányzó tényezői ezt nagyon jól tudták: grOf Tisza az egyetlen volt valamennyi oszzrák és némst államférfival szemben, aki a hadüzenetnek ellenszegült. Ezt a fontos kerftiményt Karolyi tudatosan elhallgatja. De . amikor már a hadüzenet megtörtént, minden . loyalis magyar számára csak az a választás maradt fenn, hogy a ténnyel leszámoljon és a harcban részt vegyen, bizva abban, hogy szerencse esetén mégis sikerülni fog valamit megmenteni az ország szarnám. Tisza igy cselekedett, mert becsületes ember volt, de Károlyi nem igy jár.t el. Minden ^államférfi, aki olyan pillanatbán hirdeti a pacifizmust, amikor országa elot-halal harcot viv, bizonyára nem becsülésre méltó alak. Talán nem egyenosen áruló, de az egész emberiség szokásos fogalmai szerint mégis]átkozottul hn3oni.it az árulóhoz.. /ffi^BT5ia\
