Napi Hírek, 1925. február/2

1925-02-16 [0102]

§ Buk a r e s t február 16. A kamarában napirend előtt Lupu parasztpárti képviselő szóvájette, hogy a bánéti Szakalár községben a csendőrök borzalmas brutalitással megvertek egy parasztot, akit megkötöztek, véresre vertek, a legválogatottabb kínzásokkal meggyötörtek. Állításainak bizonyításéra terub okmányt olvas fel és fény képfeltételeket mutat be. A kormány nevében Eonstantinescu Sándor földmivelésugyi miniszter megígéri, hogy a bűnösök megkapják büntetésüket, amire Lupu képviselő azt válaszolja, hogy ezt csak akkor hiszi el, ha látni fogja, hogy a büntetés tényleg bekövetkezett, , Spiridion Popescu elmondja, hogy Tecuci kerület egyik községében az iskolaépítés céljaira kratalt fát a község elöljárója elsikkasztotta, de nem lehetett eljárni ellene, mert a kerülőt prefektusa, aki az elöljárónak apósa, megakadályozott minden eljárást. "[kfT A kamara ezután részleteibén is megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja a földosztás utján szerzett földek elidegenítését. Ezután áttérnek a najprendre, a pénzügyminiszter^külföldi útjáról szóló beszámoló vita j éra.„jMadgearu parasztpárti képviselő kijelenti, hegy mindenkor pesszimista volt a jóvátételi probléma tekintetében. A békeszerződéseket semmivel, sem igazolható optimizmus jegyében kötötték meg. A szerződések alkalmazásai azonban kiderült, hogy a legyőzöttek nem tudnak fizetni. Kifogásolja, hogy a spaai egyezményben Románia részére túlságosan alacsony arányszámot állapítottak-meg. Ennek oka az, hogy Románia az európai koncertben nem bir semmiféle reputációval. Ennek^oka pedig az, hogy a Steaua Romána társaság és más német birtokban levő társaságok tokefelemelésénél különböző bótrányek történtek. Kifogásolja, hogy Németországgal nem kötöttek különb-szerződéseket a ^Németországtól járó^kötetelések biztosítására. Amikor Románia kötelezettségeit megállapították, megfeledkeztek arról, hogy fixirozzák, amit Romániának kapnia kell. A kormány elhibáee zott politikája következtében Romániaiéiléntétbe került amaz államok eljárási módszerével, amelyek talpraálUtasukra törekedtek, Bratianu Vintila pénzügyminiszter:^Ön rosez szolgálatot tesz az országnak. Kérem az ellenzéket, tartson mértéket, amikor ilyen kényes kérdésekről van szó, A , f / Mihalache: Mödgearu nem azt mondja, hogy Romániának nincs igaza, hanem azt, hogy jogait rosszul védelmezték, Bratianu Vintila; Ismét kérem, ne vitassák ezt a problémát, mert az ország érdekeit rontják. Támadjanak engem tetszésük szerint, , r Madgearu ezután áttérj a német-román gazdasági háború kérdésére. Nem kellett volna két esztendeig várni, hanem akkor kellett volna közbelépni, amikor Németország a Rulirmegszállás következteben szorult helyzetben volt. Akkor engedett volna, ma azonban már késő, Foglalkozik ezután a pénzügyminiszter memorandumával, amelyet a^ Nemzetek Szövetsége ele terjesztett s azt mondja, hogy a Nemzfc&ek Szövetségétől erkölcsi XómoR&túet kértek a vasutak helyreállítását szolgáló kölcsön kérdésében akkor, amikor - \ a kormány ellentétben áll a Nemzetek Szövetségének elveivel. Bratianu pénzügyminiszter közbevetőleg megjegyzi, hogy a nemzetek Szövetségétől hem kért kölcsönt. Á memorandum célja az volt, hogy állapítsanak meg szabályokat, amelyek alapján az államok tárgyaljanak. Ott betegségünk felett tartanak konzíliumot és mi azt kértük, hogy hallgassák meg a beteget is. • r ' J fiuxt&tx: Madgearu: Romániának nincs szüksége kölcsönre• Bővén vannak^természeti kincsei, amelyek alapján a külföldön kölcsönt kaphatna. Szükségé van azonban alkotmányos uralomra és felelős kormányra. A külfölái] .' a kormányzás módjának köszönhető. Amikoína külföldön látják, hogy a kormány nem tud gazdálkodni azzal, ami az országban van, nem nyújtanak hitelt, mert tartanak tőle, hogy ezt is elpazarolják. A sikertelenség másik oka a nagy szövetségesek alattvalói szerzett jogainak lábbal tiprása, amely számos konfliktust idézett elő a szövetségesekkel. Ismerteti ezután, hogyha Zsil- , völgyében hogyan nacionlizáltak egy szénbányát, amely magyar részvénytársaság volt. Az alapítási oklevélből kitűnik, hog^ a 3oo millió leit kitevő magyar tőkéhez mintegy tiz millió lei román t»ke társult. Ennek ellenére a román tőkének abnormális benefítriumokat biztosítottak.^ A román csoport biztosította magának azoknak a követeléseknek ^beszedését, amelyek a magyar társulatot az állammal szemben megillettek. íme a bizonyíték arra, hogy egyesek visszaéltek befolyásukkal. /Folytatása következik./