Napi Hírek, 1925. február/2
1925-02-21 [0102]
§ B c r 1 i n b ő 1 jelentik: A Der T a g "Uj gazdasági krízis Magyarországon?" cinen Teleszky János nyugalmazott pénzügyminiszter cikkét közli. Telcssjky a következőképen tájékoztatja a külföldet a jelenlegi magyar gazdasági helyzetről: Nálunk Magyarországon is minden gondolkodni tüdő közgazda előre lattá és megjósolta azt, hogy. a pénzügyi szanálás,amely elsősorban a bankőpresnok cleg hirtelen megállitásáből áll, gazdasági krizisscl lesz kapcsolatos.Az infláciős időnek főjellcgzetéssógc tudvalévően az, hogy a^szokásos adőzás helyott az állam szükségleteiről fedezetlen pénzszaporitassal - ami a 1cgigazságtalanabb és lcggazdaságtalanabb adőmcgtcrhelést jelenti - történt gondoskodás. Ezcnkivül a Jegyintézeti hitclók utján ugyan ilyen mődon igyekozett az állam a magángazdasagot fenntartani. Ez az állapot nagyon sok-foglalkozási ágnak előnyére szolgált, - természetesen a többi rovására. Mindazok, akiknek fix pénzköveteléseik voltak, hallatlan • módon megrövidültek.Egyúttal azonban azok akik dologi értékeket birtok, amelyért készpénzzel tartoztak, a létért valő küzdelemben eddig meg nem is álmodott . .' JI könnyebbséghoz jutottak.Hasonlő cíőnybcn részesültek azok, akik azontúl is tudtak m kölcsönöket felvenni,amelyeket rosszabb pénzben fizethettek vissza és akif: vállalataikat oly fizetések és munkabérek mellett tudták folytatni,amelyek a pénz elértéktelenedéséhez sohasem alkalmazkodtak fcljcsen. Ehhez járult még az a körülmény, hogy a beteg pénztől valő általános menekülés az áruk árát sokszor valődi értékükön tul felhajtotta. Világos, hogy cz által egy sereg gazdaságilag nem indokolt alakulat jött létro. SEömcgesen alapítottak olyan vállalatokat, amelyeknek valőjában nem volt rondtabilitásuk; dc omolyck a folytonos pénzelértéktelenedés segítségével vvirágoztak. A valuta értékáilandősitasa mind özeket a kiválstagokat megszűntetto, aminek természetszerűen bizonyos megrázkódtatások jártak a nyomában. Az 1924.évnek és kétségkívül az 192o.evnck is az volt a feladata, hogy eltüntesse a nem-gazdaságos képződményeket. Magyarországon is'ugyanarról a folynatről van sző, mint a nemet birodalomban és Ausztriában. 4- ár volnn Persze tudni, hogy átléptük-o már c szükséges krizisnek tetőpontját, /vagy cl kell-e készülve lennünk hosszabb depresszióra.Ez a probléma magatol^értetődően tisztán a gazdasági tények alapján nem itulhotő meg, mert megoldása elsősorban a nagy politikával függ össze. A mi kormányunk joggal büszke arra, hogy a népszövetségi kölcsön megkötésével egy-*, idejűén a magyar jóvátételi kérdést 20 évre elintézte. Az antant a genfi jegyzkakönyvben tudvalévően lemondott arról, hogy 1946.lg a magyar államtol c címen evenkebt 10 millió aranykoronánál többet követeljen. Ez mindenesetre szép eredmény, dc Németország példája mutatja, hogy a mostani gazdasági válsággal szemben sckkal veszélyesebb pénzügyi válságnak befejezése olyan időpontban is lehetséges- amikor a "jóvátételek" még egészen • bizonytalan stádiumban vannak. Es tényeteg, a külpolitikai eseményeknél majdnem fontosabba belpolitikai konszolidálás a szanálási válság sima lefolyása szempontjából. A különböző kormányok C3ak az összeomlás után nyúltak a bankóprés korlátlan használatához, amikor tekintélyük már annyira alánanyatlott, hogy a lakosságtól nem tudtak megfelelő adókaz behajtani, másrée gyengék voltak ahhoz, hogy az - állampénztárral szemben támasztott jogósulat lan rohamokat visszautasítsak. A jelnnlcgi magyar kormánynak pártlrülümbség nolkul van annyi^tekintélye, hogy senki sem ketelkedhetik abban: hogy bárí mikor lesz kellő bátorsága és ereje és érvényt tud szerezni a*t állmhataonnak. A papirpenz-gazdaalkodásba való visszaesésre tehát nem lehet gondolni. Azonban önkénytelenül^is felvetődik a kérdés, hogy gróf Bethlen Istvánnak, aK ?\ aai \ evel: ° ta kormányon van, miért sikerült csak nőst a stabilizálás.- körülbelül ugyanabban az időben, mint Férnetországban és Ausztriában. Ennek J,í^ n 5 k okat nem kell-e abban keresni, hogy a bankjegyinfláciő csak külső i o ^£ je a tarsada l°aba melyen belenyúló szociális átcsoportosulásnak? Ebben az esetben meg volna magyarázva, hogy a korlátlan pénzkibocsátás addig nem volt megakadályozható, amig ez a társadalomgazdasági átrétegződés be nem fejeződött. A habord minden következményével együtt nemcsak a legnagyobb vagy onelpusztitó tényező, hanem oka nagyon hagy eltolódásoknak a megmaradt nemzeti vagyon es jövedelem felosztásában. /Folytatása következik/
