Napi Hírek, 1925. január/2
1925-01-16 [0100]
/ A Jókai ünnepélyről szóló tudósitás 1. folytatása/ A hont megalapította-Szent István király. Gondoljunk csak e Esztergomra, a szép dunántúli városra^ Pannonhalmára, a pannonhalmi magaslat ra, ahonnan 800 év óta süt a tudomány és a szeretet világa az egész hazára. Es Veszprémre, ahol a legrégibb püspikségek egyike - alapíttatott, és Pécsre, ahol az első nyomda és egyetem volt Magyarországon. Es Székcsfohérvár,amely koronázó helye voltba magyar királyoknak. A dunántúli emporiumok azok a helyek, ahol az első magyar műveltség, az. első magyar civilizáció keletkezett, Jaogy innen terjedjen cl egész Magyarországra. Magának a Dunántúlnak topográfifenis' része igen különös, igen sajátságos és egészen eltét a többi Magyarországtól. Dunántúl nincsenek égbenyúló hegyek', Dunántúl nincsenek védtelen rónák,mint a NagyAlföldön. Ott bájos, halmos vidékek vannak szőlővel koszorúzva, Ott van egy rengeteg erdo, a Bakony, amely valamikor a betyár -,a szegénylegény, romantikának tanyája volt, amely azonban már megindult azon az utón, hogy Magyarország egyik kedves, gyönyörű üdülőhelye legyen, egy kis terület amelyre a jövőben tódulni fognak'a magyarok, mert klimatikus hely, gyönyörű hely és regényes és változatosa Van a Dunántúlnak két szeme, gyönyörű két szeme,amelyek kéken néznek az égboltra, a gyönyörű Balaton és a Fertő. A Fcrtof, sajnos, a mostoha idők lekötötték ^gyaroszág-.j ról, de nem egászen, itt van még a vége, amelynél fogva meg fogjuk ragadni és vissza fogjuk^húzni Magyarországra. /Hosszantartó élénk éljenzés és taps/; Nincsenek itt égecnyutó hegyek, dc van egy sajátságos tipusu hegyformációja '. e szép országrésznek, amely csupa szoliterből áll. Egyenként emelkednek a Badacsony, a maga bazaltkoszorujávai a tctej-én, a Szigliget várromjával, a Csobánc, a Somló gyönyörű-várával és omladékával, és a magános Sághegy, amely a K-enenesalját érinti. Ezek mind oly kúpok, csúcsok, hegyalakulatok, amelyek mind magukban egyenként állanak, ami ugy. szól/%n szimbolikus jele annak, ami szellemi téren "van. Mert ez a Dunántúl nem olya áldott vidék mint a Magyar Alföld, dc soha sincs is oly szárazság, a száj és nyomorúság, mintha a természet mostohán bánik az Alfölddel. Itt tiszfcs közSptermés, közcpallapot mindig van. Nincsenek égbenyúló hegyei, nincsenek rengeteg vagyonontc rónái, dc mindig becsületes, tisztességes, szolid megélhetési viszonyok vannak.Ilyen a Dunántúlnak embertf!pmé&e is. Nincsenek nagy forradalmárai, nincsenek lángoló, kitörő, vulkanikus tehetségei, de vannak. y.2-L . Széchenyi Istvánjai, vannak Deák Ferencei, vannak Kerkapoly Károlyai, mind csupa konstruktiv elme és vannak a költészet terén oly óriásai,amilyeneket aligha produkál más föld. Ott van. Vörösmarty, ott van mellett Jókai Mór. Ez a. két kimagasló csúcs valóban vetekszik a Tátra csúcsaival, a legmagasabb, legmerészebb hegyormokkal. Ez a két jelessége a dunántúli embertermelőiek, • Vörösmarty abban az időben működött, mikor ez az ország még aludt, mikor az ország tespedt, mikor tetszhalott volt és oly állapotban, hogy a nagy Széchenyi álmatlan éjszakákon azon töprengett, hogy érdemes-e ezt az országot, cnberségcs-e ezt az országot és szellemét felébreszteni álhalott ^állapotából, vagy ott kell-e hagyni a sir szélén, hogy belehulljon az enyészetbe. De amikor elhatározta magát, hogy igenis ezt az országot fel fogja ebteszteni és kiadta a jelszót, akkor Vörösmarty kiálíott és mint a nemzet trombitása, harsonása, belcfuftt kürtjébe és lázba ejtette a nemzetet, mogcsenditvén ajkán: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban.... &s a nemzet felébredt, csatára kelt és az 1825.évtől, amikor J° 1:ai sz űletett egy oly viharos, oly csodás, oly merész, mesébe való haladást és~csatát.vívott meg önmagával és ellenfeleivel, amely Magyarországot odaemelte ahol mi még láttuk, a magasságba, génybo, dicsőségbe., gazdagságba, erővel és reményekkel tele. De akkor is volt egy katasztrófa ^ és akkor is borult éjszaka a nemzetre,•akkor is csüggedés kezdte megülni lán^ az elméket ás megreszkettetni a sziveket. És akkor jött a másik ^. * *^elm( az elnyomatás^ sorájfól, amikor a szó tilos volt, a hang tompán szélt, az emberek cs'ak családi körben beszélhettek egymással szabadon, akkor jött a^mesemondó, aki beszélt, suttogott, álmokról regélt, múltról beszélt,jövőről beszélt és a magyarságnak, a nemzetnek elcsüggedt fiaiba a lágy, andalító szavaival reményt, hitet és önérzetet öntött es képessé tetieőlcet^arra, hogy visszavívják a szabadságot, visszavívják a nemzet jogait,alkotmányát, hogy uj lendületnek, uj életnek induljon. /Folytatása követkézik/
