Napi Hírek, 1925. január/1

1925-01-14 [0099]

§ A pénzügyi bizottság délelőtti üléséről szőlő tüdősitás 11.' folytatása/ Szül: anyagi viszonyain!: ellenére mégis gondoskodunk arr\ól, hogy a katonai irodalom a lehetőséghez képest fejlesztéssel: és rropagáltassék. Megteremtettük és fenntartjuk a latonai hadi levéltárt,amelynek gárdája egyszersmind a magyar katonai irőgárda is. Ilyenek, hogy • egy par nevet emlitsck fel: Jdreit, Rubinth, Gabányi stb. Ez az intézmény egyszersmind katonai tartalmú folyóiratokat is ad ki,amelyek hivatva vannak,a polgári körökben is elterjedte, a katonai ismereteket terjeszteni. Ilyen folyóiratok elsősorban a Hadtörténelmi közlemények, amelyeket a Hadtörténelmi Levéltár a Tudományos Akadémiával együtt' ad ki. A másik ilyen folyóirat a Honvédelem, Mindenki, aki igazán érdeklődni akar katonai kérdések iránt, rnődot talál arra, hogy e két folyóirat • re vér. ezt a tájékozódást megszerezhesse ,&~ A katonai ingatlanokat illetőleg kigejti, hogy ezek nagyreszt gyakorlóterek, tehát mezőgazdasági célra fel nem használhatók, amelyek pedig felhasználhatók volnának, azok a háború alatt'teljesen elhanyagol tattak. Ez magyarázza azok csekély jövedelmezőségét. lágyon fontos kérdést érintett Erdélyi képviselő ur, még peuig a hadianyaggyár kérdését,amelyben $eljesen egyetértünk. A kormány teljesen ugyanezen az állásponton van. Ha az antant ugy fogja fel a kérdést, hogy a békeszerződés által előirt hadianyaggyár egy helyben újból ' ' felállítandó, ez teljesen nonszensz, /ugy" van! Ugy van! / Évenkénti két agyúra, 300 puskára, nem tudom hány ^

e nagyon kevés számú millió gyalogsági töltényre, minimálisan kevés ágyúlövedék gyártására nem lehet hadianyaggyárat felállitani, hogy az rentábilis legyen és hogy tízszer^annyiba nem kerüljön, mintha a legdrágább külföldi helyen^ a legprímább anyagot vásárolnánk meg. Ez. tehát pénzügyi technikai szempontból^ teljesen abszurdum^.Jogi szempontból ugy áll a dologiés ez a magyar kormány^álláspontjay^hogy a békeszerződés azt irja elő, hogy kötelességünk egy állami vezetés alatt álló, állami tulajdonban lévő egységes hadianyaggyárat felállitani s csak ebben a gyárban szabad gyártanunk a megengedett anyagmennyiséget. Ennek a feltételnek mi eleget tettünk, mert bar a hadianyaggyár öt részietben van különböző helyen, de szervezetileg, pénzügyileg egységes és állami vezetés alatt áll* Ezt hangsúlyozzuk mindig az antanttal szemben. Ez a kérdés ii.nár másfél év óta van napi- • renden. Amióta én hivatalban vagyok, mindig oz volt az álláspontunk es eddig sikerült ennek az álláspontnak érvényt szerezni, bár ismételten jöttek azzal a követeléssel, hogy egy helyen állittassék fel a gyár, de ez ellen mi újra és újra beadott tiltakozással éltünk. A dolog ma ugy all, hogy amennyiben kényszerítenének minket egy ilyen egységes gyár feláll itasara, akkor kétségtelenül ennek a gyárnak költségei a reparáciők terhére kell, hogy menjenek, mert a trianoni szerződés értelmében minden olyan költségé,amely a békeszerződésből folyik, a reparációkba számitandódf be. •• 2z tehát, »ha erre kényszeríttetünk, egészen világosan a békeszerződésbe] folyik, nem terhelhctik^budgetünket, hanem a reparációkhoz számítandó be. Ez a kormány álláspontja a hadianyaggyártás ügyében és ezt továbbra is fenn fogja tartani, Végül még egy kérdésre kell rámutatnom,amely a legközelebbi költségvetésben legikééobb okvetlenül rendezést kivan és ez a vitézségi érem-pótdijak kérdése.Ennek a kérdésnek rendezését két uton szorgalmazzuk: Az egyik az, hogy a megszabott pótdijak valorizáltassanak,legalább is abban a mértékben, mint minden más illeték. A kérdés másik oldala az, hogy lehessen egyszeri megváltással élni ott, ahol az illető jogosultak ezt kérik. Azt hiszem, \Xg^ha oz a rendezés sikerülni fog, közmegnyugvást fog kelteni.és őzzel ismét egy tartozást rovunk le vitéz harcosainkkal szemben,amely már nagyon aktuális. Méltóztassanak még megengedni, hogy csal: annyit mondjak,igaz, hogy^katonai helyzetünk a szerződések következtében nagyon szomorú,de hozzá kell fűznöm ehhez azt a megjegyzést, hogy egy nemzet,amelynek legalább 600.000 fegyvert viselni kepos egyéne van, amely 2LEELE± nemzet ezer esztendőit keresztül hozzászokott ahhoz, hogy hazáját, ha kell

; élete árán is megvédje, az a nemzet mog fogja találni a módot miauig arra, hogyjhe, jogtalan támadásnak lesz kitéve, meg is védje a'hazát. Kérem a költségvetés elfogadását. /Élénk helyeslés és éljenzés./ ' . ./Folytatása következik/ nn

cv .< ms i VVRLTÁR