Napi Hírek, 1924. november/1
1924-11-12 [0095]
Kimentetták elmaradásukat Ripka-Ferenc kormánybiztos^ Ullmann ' Adolf bár<5 és Békay János. hz ülést Ováry .Ferenc dr. volt országgyűlés i képviselő nyitotto^meg, akinek inditványáj -zterényi József báró, Szurmay Sándor báró és Rottenbiller Fülöp ir. elmentek Rákosi Jenőért, akit'belé3 sokoj hosszantartó ^lelkes él. enzés fogadott. lickton berg Kornél dr . agyetemi . tana a? szólalt fel ezután ás un^asa/a szárnyaló beszédbei. köszöntötte Rákosi kenőt szalu és ének nyolcvanharmadik évfordulóié al- 1 kaiméból. - Te velünk együtt - igy szólt - képviselője vagy a nemzet minden erkölcsi, szellemi és anyagi erejének és értékének, koránjának rajtunk elkövetett égbekiáltó jogtalanság miatt, bánatának es fajdalmának az elrablott testvérek okából és reményének,hogy majd egyKcr még diadaliuasan fog lengeni a há omszinü lobogó kárpátok ormától Adria nulláinaigig. De erről gondolkodni is csak suttogva szabad egyelőre. Nincs és nem is lehet szándékomban,hogy .kimerítsem, • i mindazokat a vonatkozásokat, amelyek Rákosi Jenő nevet-jfüzik okoz az ' országhoz, ihoz gyenge az én erőm, de már úgyis, amint én a Te jelentősége .et megismerni és felfogni képes vagyok, már úgyis telálkczurmja Te messze kimagasló alánoddal, a Te bef olyasodaal, a Te jelentő-. segedael, lángoló hazafiságodaal, a nemzetet irányító szeliomtadel ma t yarorszé. :j nak utolsó félszázados történelmének minden lapján. 1 agad irtad be ( Tolladat majd maró lúgba mártva, majd szíred*vérébe. /hlénk tetszés, éljenzés és taps./ '- ' • fe • aákosi Jenő szólalt-fel ezután. Eagybn köszönöm afeyönyörü % szónoklatban kifejezett gratulációt - úgymond. Nyolcvanhárom osztón- ^ do hosszú ide és ha azok az epitetonok, dissjelzők, amelyeket reám - Ja rakott kedves barátom, reám illenek, azt az ember tényleg a hosezu $ % időnek kószinneti, mert hosszú idő alatt igen sokat hall, igen sokat || lat es i£en sokat tapasztal az ember, és egyik tapsz tel ásom, hogy Skl ezen elsősorban túladjak,- tényleg az, aogy i gazán sokkal könnyebb apro betegségeket, kisebb bojókat áfclőrőket elviselni,mint a nagy tisztességeket. /Derültség és taps./ iz ember egy hosszú életon át embertársain keresztül és abban az országban, amelynek fia leaetni szerencsés, mindenféle tüneteket és jelenségeket lát, amelyekből böleseséget, tapasztalást, okosságot, tudományt szed, mert az élőt tanulságosabb könyv,mint a Vatikán könyvtára a maga összesságében. - Fokom, amikor kedves barátom azt kívánja,, hogy érjem meg en_ok a nemzőt-- J ne:c az igeretfölujébe való bevonulását, eszembe jut, hogy e jő kívánságot teljesit«fi nagyon nehéz,mert az élet ajm-aga 'változatosságával, a maga fordulataival, a maga meglepetéseivel arra tanítja meg a- embert, hogy az emberek mindig ugyanazok, magul: az embere]: sokason változnak, uyanaz a csont, az a hus, .az a / vér marad, megmarad tzek- '.3 nek minden eleme, megmaradnak ugyanazok az indulat ok,amelyek kezdettől fogva vannak, aa különbség cs. k az, hogy korszakonként ~z emoorok bevonulni, az öltözőszobába és jelmezt vált oz tatnakac/ígaz! Ujy ven!/ , I álarcot változtatnak és jönnek ki folytatni az ő kisded játékaikat, . "J /IgazJ_, Ugy van!/. Ebben a tekintetben én a reménységről lemondtam: nemds az emberekbe vetem én a.hitemet, akik itt a mi történelmünk tragikus részét e Íj átszel:; én a reményemet vetem abba a kincsesházba, amelyet a nemzet magának összegyűjtött, kiváló férfi-i munkájából, a nagy államférfiak és politikusok emlékéből, t*kintélyéből,ol•' ^ojasaibol,^ a nagy irók tudományából, a nagy költök lelkese .Jsőbcl, ^jgletebol os A, \. gyönyönü hagyatékából és a családoknak, virur lasabol, azon co~iáaokobói, amelyek oly szerencsések, hogy uj láncot f^=nck -a regi lanthoz és folytatja!: a nemzet örök életét az utódokban, f ű,ze-oe vetem 6n reményemet, hs engem nem zavarnak meg oly tünetek sem azen nyugalmamban, amelyeket ma látunk, amelyek igen kényesek, ~euvetlonek, kellemetlenek és ijesztők volnának, ha nyugodtabb meg- • . gcnaolassal az ember a valóságukban nem nézné. Tem furcsa, nem különös-es megdöbbente-© az, hogy oly pillanatbon, amikor a nemzetnek mindenére szükség., van, giindonre, «mije valaha volt , amije van és aüMje megmaradt abból, ,mi volt, de amikorkülönösön SSH^^Mft
