Napi Hírek, 1923. május/2
1923-05-28 [0060]
tömj nom is az o « hanem/a nemsot kérdésének. í>e ez az emélélctébála. a» melyet ma leleplezünk^ agószen különleges jelentőséggel bir, Sem fogja • világnak, sőt a haza nagy közönségének sem hirdetni, Rákosi dicse* ségét, mert aosád nem kereskedelmi gócpont, sem turista»utioél; csak egy igénytelen falusi község jövendő nemzedékeiben fogja ébrentártani annak emlékét, hogy itt, e község szivében- ebben a házban született egy nagy irő, a magyar néne ti ügynek egy kivel Ó bajnoka, a magyar kul— burának egy nevezeten munkása* költő és hirlapirő, az öwiat nagy ma«* gyar hirlapirók közül az egyik, aki tudott irodalomban és politikában jellegzetes egyéniséggé kiforrni és tudta ezt az egyéniségét világtör** ténolmi katasztréfákon keresztül megőrizni* Ő annyira kinőtt a helyi •ünneplés JsensÉfe^* köreteiből, hogy ebb*5l a szempontból ez az emlék* tábfe többet jelont .„ssédnak, mint Rákosinak; da neki is fcokat jenent & nagyon sokat- azoknál a kedélybe11 vonatkozásoknál fogva, amelyek jobban melegítenek a hiraév hideg sugarainál, amelyek *én é *ünk légben* sőbb rejtekeibe behatolnak és akkor is velüníc vannak, bánnunk élnek, sőt akkor a legérezhetőbbon* mikor a külvilág minden zajától önmagunk* ba visszavonulunk/ s zavaró vegyülék nélkül éljük saját lelki életűn** ket. Mert lehet valaki közömbös az utókorrtömegeinéi hátrahagyott hir* név iránti de nincs az az ember,, főleg padiig nincs az a poétalélek, mely ne akarna tovább élni bá&átai ás szerettei visszaemlékezésében, amely vissza ne riadna attól a gondolattól, hogy azok is elfelejtsék, hogy; ott, a legjóbbaknál, vagy a hozzá legközelebb állóknál, család*, jánál se legyen nyoma annak az életnek, amely, amíg volt, az Övékkel összeforrt, azért bizonyára jóleső érzéssel látod, kedves barátom, nézed ezt az emaéktáblát, mely szülőházadat disziti és azülőközségedben öröki-* ti meg nevodet, A szülőház! Hiszen az szintén élőlény, az életadó esa* ládnakjsaját kezdő életünknekKstéG j, szimbóluma, megtestesülése, azok az egyszerű építészeti vonalak, avrok a falak, az a háztető, az a kapu mind összeolvadnak-; visszaemlékezsa^Ünkben & gyermekkor benyomásaival, a szülők áldott eisÖrékévok| szuggerálják annak az egész lelki fejlődés** nek kezdő mozzanatait,amelyből azzá nettünk, asdk vagyunk, áz a község pedig, amelynek körében nőttünk fel, amely régibb nemzedékének tisztes alakjait bácsnztuk, néniztük, gyermekeivel, ifjúságával pajtáskodtunk, együtt tanultunk;együtt, játszottunk, pajzánkodtunk, az a község, amelynek mai nemzedékében is még vannftk*kort ár saluk és ások neveltjei, mely ha sokban át is változik, jövŐ nemzedékeiben is meg fogja őrizni az ősi tipus lényeges ^^.^mm^vonásaiti Sz a község nekünk nem a nagy* közönség, hanem kibővített' családunk,, e/cyéni életünk részese. Ezért nem közömbös, hanem jeleWW, a szívnak jóleső dolog egy országos nevű férfiú emlékének megörökítése azon a házon, amelyben jszületett, abbaaSJEf községben és annak a községnek számára, amelyben fel* nőtt. Mg ország pedig meghatottan flegyei ide ós lelkileg részt vesz abbs^ami itt, e szerény, körben ma történik és talán nom esem a szerény* tolenség hibájába, ha ugy érzeft^mint hogyha a mai napon ennek az orszá* f os résztvenésnek tolmácsa volnék /ÉL jen, ügy van!/ e kösség 4 Rákosi eno szülőközsége, előtt, É© talán belevésődnek szavaim emlékezetükbe és megőrzik azokat a község hagyományai közt, hogy a jövendő nemzedékek is megértéék éhnek as emléktáblának jelentősigét. Mert, Így magában véve* már a haraadltovnegyedlk nemzedék fiainak is csak annyit woriázxtu hogy itt ogy SSrf iu szüle tat t, aki mm ember volt az országban* talán még annjl t,ia, hogy ez a férfiú toiléval művelt nagyot* Arra, hogy önérzetüket megnövelje» ennyi elég> de arra nea, hogy 'belőle okul j mak* 2végből Ismerniők kell Rákosi Jenő ..' Írói munkájának jellegét és különleges jelaatőségét? azt, amely számára külön helyet jelölt meg a tüll jelesei közt ; azt. amely őt a neszét szélien! vezérei közsS emelty. /Éljenzés/, * Erre a polcra mm lehet eljutni tisztán irodalmi kiválóság uttajLj épp ezért Rákosi Jenő Írói erényeit eeaJk futólag aalitea» bár sentcl nálamnál azokat bensőségesebben rtea méitánjol jot; de a nagy Ír—ő igazi nagyságán*: ezek csak mellékkörülménye1, az épületnek építőkővel, ornamentikája, tetszetőssége; a fődolog a tervrajz, a naf vonalak kivitele, az erősséget adó os sLo^ok és boltozatok* Más szavakkal}, kora** mk és nemsetének nagyjai kö£gü az ire*T aszal emelkedik, ha egy nagy eszmét képvisel, mely tolla teamekéinek minden változatosságába* "ün^ I^SsT&^ndk minden elkal anöozásába* nyelviét© szivárványának minden színébe* sőt részlotnéze teinek minden változásába is raesssiről felismerhető egyseget visz, belőlök egyéniséget alkot, hatásuknak állandó irányt ad.
