Napi Hírek, 1923. április/2

1923-04-23 [0058]

(Polncaré beszédének folytatása.) A német külügyminiszter a birodalmi gyűlésen vitatta, hogy a védrendőrség sok esetben valóságos hadiszervezeiL lenne^ sőt azt állította, hogy e lefegyverzést pontosan végrehajtották. A minisztcrelnöik azonban jobban ismeri bárki másnál azokat H nehlépségekel, amelyeikkel az ellenőrző bizottságok találkoznak, A berlini és müncheni ellenséges tüntetések, a ruhrvideii. slclini., passaui és ingolstadU súlyos

1 ese-. híí-nyek igazolják Nollett tábornokot, aki lépéseket tett a néniét rendőrség újjászervezése érdekében.; • Molletl kpiVetelte a küilömböziő egységek

1 feloszlatását, a vezérkar feloszlatását- a kecelek elbocsátását, a katonai gyakorlatok eltiltását. Olyan intézkedésekéi faővetett tehát, amelyek megakadályozzák* hogy a védőrendőrség közvetlenül reguláris hadsereggé alakuljon át A német kormány nem akart számot vetni az ismtötelt figyelmeztetésekkel és a rend fártartásának parancsoló szükségével hozakodott elő. A néniét korma, ry ezen a téren nem tett meg semmit a k|pf vetélt törvényhozási és igazgatási rendszabályok körül, sőt ellenkezőleg június 17-en törvényt hirdetett, ki, amely a védőrendőrség hivatalnokaíiiKk a hadsereg statútumához hasonló statútumot adott és amely UJJég' azt is célozta, hogy az állami rendőrségél egységesítse és a birodalmli" hadsereggel kicserélhetővé tegye. Amikor szeptember 29-ún és november 17-én intették a német kormány, hegy tegyen végre, eleget a szövetségesek kpvetcléfceuek, a német kormány ujV t:6l eiutasilotla azit és december ,lü-én elodázó választ adott a jegyzékre. Semhu meglepő sem lehet tcháí abban, hogy a Ruhrvidéken a védő rendőrség infcgt'vesztő Inivzébcn voltakép keretekbe beosztott és harcra kiképzett csapatokat Inaltak. Németország $ tneg. nem szállott betűieteken featartja ezekeí a, csapatokat. Ez valódi kihívása a világiak. Mégis akkuinak nagylelkű emberek, akik azi tanácsolják neki, hpgy szeliden és részvéttel bánjon Németországgá!. A birodalom maga hirdeti, hogy Európa njjáépitése lehetetlen, ha közte és Franciaország kö\Úm nem jön léire egyetértés. Mit mondjunk akkor arról a rosszakjaratról, amelyet Németország 1S71. óta állandóan tanúsítóit Franciaországgal szeimbcn, amikor leveretésenek, súlyosságát a legkisebb incidens alkalmával is érezteüe a lranciáikkal. Távol áll tö|l|ünk az a ikjisértés, hogy ma utánozzuk ezL a szemtelen modor:.. A béke óiá mindig türelemről és nagylelkűségről leltünk bizonyságot, üe hogyan akarnak egyetéréésl \ etünk, ha ezt azzal kezdjk, hogy a szerződések

1 Semmibevevését és azi adott aláírásaik le tan gadájsáf dofcEfriinúváf emelik V t A közeledés lényeges feltétele — két szóban összefoglalva — ma is ugyanazok: jpvát étetek és biztosítékok. JIú'si halotlauikkal szemben akkor rójuk le a íegméitéibb hódolatot, ha nem engedjük meg, hogy az ő győzelmük "gyümpücseit kitépjék kezünkből. Négy éven keresztiül harcoltunk, megtámadott hazánk terjüéetéin, harcoltunk nemcsak tűzhelyeink védelmiéért, hanem az emberiség szabadságáé "t is. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, hogy újból legyünk kénytelenek .kezdeni ezeket az erőfeszítéseket áldozatokat. Hároml ujabb évet áldoztunk arra, hogy elpnSfeltitott területeinket ejhől helyreállítsuk. Nem

1 akarjak mégtemni éS nem tehetjük meg, hogy, a végtelenségig folytassuk Németország szánilájiáíra! ezeket az előlegeket. Első helyre kell tennünk gondjaink sorában Franciaország érdekeit, de elsősorban; aziért kell igy eljárnunk, mert a mi függetlenségünk hizltoslitása éjs a mi etpusztitott tartományaink helyreállitása rnáikjü|l sem! Európának újjáépítése, sem a

1 béke megtartáísja nem' lesz' lehetséges. Mi megértettük; azt a tanitáíst, amellyel hős halottaink szolgáltak néklünk és mi hivek' maradunk az ő emlékükhöz. (MTI.)