Napi Hírek, 1923. február/1
1923-02-03 [0053]
§ A Magyar Távirati Iroda je'enti: Dr. Kálhiy Tibor pénzügyminiszter, Kátlay Rudolf, Oros y Géza és űr. Paul Iván, a pénzügyminiszter titkára kiséretéten pénteken délután 1 órakor érkezett Nagykanizsára, ihogy látogatást tegyen vá'aszlókerülea-ten. A pályaudvaron Tarányi berenc, Zalavármegye főispánja, dr. Sábán Gyula polgármester és a választók nagy száma várta a pénzügyminisztert, laki az üdvözlések után a Gentrai S/iállóúa hajtatott. A kora délutáni órákat a pénzügyminiszter Kiskanizsán töltötte, előJjib hivei kóréhen meg-béelt a Simon-féle vendéglőben, majd azulán a polgára olvasókörben tett iátogaiási. A délután folyamai e.agiykanizsán láüogatást lett dr. Sábán Gyu'a polgármesternél és dr. baics Laijos pártelnöknél. Azulán a 1 digárj Egyletbe ment, ahol 20J lei iiékes bankett volt tiszteletére. Hatalmas éljenz-'-s togadta a teremte lépő pénzügyminisztert, akit az egylet elnökségié élén Knorczer György ütívözélt abból az alkalomból, hogy az egylet délután lartolt közgyűlés, n egyhangúlag tlisziagjává választó ta. A felköszöntőt dr. Darás berenc mondotta a pénzügyminiszterre, aki a következőkben válaszolt: — Méltóztassanak megengedni, ho y mos'., amikor, mini a Polgári Ügylet tag a Szó! emelek, ott folytassam, aholt tisztelt barátom elhagyta és személyemmel foglalkozzam. Nem lese ez különös az Utóbbi napok hírlapi közleményei után. mert hiszen ezekben állandóan személyemmel foglalkoztak, hogy maradok-e vagy sem és hogy ma 'történik azután, ha elmegyek. Az elmen •telem f 1 db polémiát, mondhatom, élénk érdeklődéssel kísérem és figyelemmel várom a kifejlődést. De meg kell jegyeznem, hogy nézetem szerint nem 1 helyes az. ha a közvélemény sokat foglalkozik egy szakminiszter• személyével, mert ezzei azt a hitet és meggyőzői'őst keliheü az emberekben, mintha az ügyek intézésének rendszere szorosan összefüggne az illető személyévei, ugy. hogy annak távozása szükségképpenivé tenné a változást. — Mór 1 pedig mindén szlakhiinsZternek arra kell törekednie, hogy alkotásai olyanok legyenek, amelyek helyes működése semmik'épen se tegyem a >atoméiyéhez kötve. Ez különösen az éi sza' .mámban a pénz ügyek ama nagy lte'ad!atá,nak a megoldása iái fontos, amelyre elsősorbán váhaMkjozfam, .'tudniillik a meg fe'elő iadt'zl'áási apparátus k építésénél. Erről beszélni, tudom, nem mindig hangzik 1 ke Ívesen és a legutóbbi időben igen sok pa asz ős észrevétel hangZött e! ellene Azt "hiszem azonii aa, ha valamit eg-álla'áY an sikerült elemem minj>z'enség.'m utalt, u :/ sikerült elérnem azt, bog,' első alapjait tegyem te ezei.i apparátus megszervezésének és ha a* intézmény ez>idk'lszerint még talán nem is felet meg minden kivá palom^ak, Jja bem }B elégíthet ki minden igényt, dé 'kétségkívül alkalmas arra, hogy kifejlődve megfaidfa &z\) a lehetőségeit, amelyre a jövőben bármely pénzügyminiszter bárminő programmot felépíthet. — ,Azi Utóbbi időben különösei a kereseti, adó és a forgalmi adó végreliajtása körében merült lej sok panasz és észrevétel. Ezekre mar több alkalommal kimerítően választoltam és nem óhajtanám most ismét lésekkei untatni tisztelt barátaim figyelmét. Hangsúlyozom, hogy a törvények! végrehajtásánál sohasem* kívánunk lehetetlent, hogy kimé'ni óhajtjuk a kisembereket és hogy az a cél, amelynek eiérésére törekszünk, mindénkor az, hogy az államhatalom és az egyes adlózök között bizalmat és sok kölcsönös megértést lélesitsiünk. — Egy másik terrénum, amelyen szintén sok észrevétel és kifogás merült fel aZ utóbbi időbeni, az! általam lé'.esitett devizaközpont működése Bevallom, nem tarfom ezt az intézményt olyannak, amely majd normális viszonyok közöli is léntariandó volna Az _ in^ ézüiériyí azok. ak a rendkívüli eseményeknek és JáHiuimény.éknek hatása alatt létesítettük, amelyeknek a nyárijai la.iui voltunk s ameiye..;kel sZemben elhalár. z:> inézkedésekre volt szükség. 11a tehát most a mesterséges megoldások' létesitetie neUnisaségeieről besző.ünk, ugy nem szabadi figyelmen fcivül hagynunk azl sem, hogy mik a-sok a bajok és nehézségek,, amelyektől vjsztontt épeja a jelzett megoldás folytán mentesültünk. — Csakl arra mutatok rá., hogy a nénet mátkának az utóooi időbe,i törté it hinetetien elértéktelenedése nem volt nagyoob Lefolyással a korona külföldi értékének alaknására, ami áltai például — miiiirden miástól etteknive, — jelentékeny nyereséget ériek el azok, akik légeujbi márkatartozá&^ikat, az aiánylag s.aoii korona serjélyével fizethették ki. — Erre a kivé.e,es kereskedői nyereségéé a sok panasszal szemilJen rá kebelt mutatnom. — Ami különben a lényeget illeti, tudom, hogy a korona {Stabilitása mesterséges e.-zjközöKre ábanti||.i)n (nem alapozható. Lg^euuti biz^oo és reális la.apelv mindnyájunk egyesített és vállvetett munkája- A rtrhnka a normális VisZtouyok megterem'égének! egyediüli, egyben kétségkívül eredmény bt z osüó eszköze. Ehhez azonban mindenesetre szukségunív van arra, hogy mentek' legyünk minüen.é.e cni,;»ció,ítól, azoktól is, amelyeiket tág lelKiisuiiereliá é> azoktól |is, amelyekét jóhiszemű ember, k RjVáni-.a.v és forszíroznak 1 . — Tudom, hogy nem 1 régi multak el a forradalmak és még nem feledhettük el, hogy za\arps helyzet a tehetség és nsunika nélkül vao érvényesülés legbiztosabb eleme. Nemréjeen iiiuk a.:a, a b-.ke.szerződest, amely megcsonkította országunkat; ineirn csodálkozhatunk tehát azon, hogy sok ra.ongó. és sok ábrándozó van szerié az országiján. Az oji á.,láma kialakulás korát éljük ós ez a legalkalmasabb idő a társadatom uji berendezésére vonatkozó szelekciós jprogramimók felállítására. Ez mind nem) volna baj., de baji az, hogy nálunk ttunüeu dijnolí azt képzeli, hogy nemcsak feladata, hanem, koi élessége is ez. a magyar allamo megmeneni. Tudom hogy, politikus nemzet vagyunk és ez nemzetui-a tg'yik tegelsőrendü sajátossága, amely sa átosság szerint alakult 'kí a nemzet speciálisan egyéni élete, Le azokat, akiknek) okán e sa„á.ossághoz jutottunk, (nemi a kávéházak levegője termelte. Nekik szilárd bázisuk volt a fölldben, vagy a társadalom és az érddkeltség ama rétegéinek bizalmában, amelyek ezzel a buzaiommal megajándékozlak őket, még mielőtt •.< köz dolgaira irányító 'befolyással kávániak volna lenni. Ezzel nem azt akarom mom; aui mintha nem ismernem el és nem kívánnám biztosítani mindenkuiek a jogát arra, hogy a k|öz nagy kérdéseivel 'foglalkozzék. Nem 1 erről van szó, de azt hiszem bátran intézhetem az ország! dolgozói polgárságához azt a felhívást, hogy a maga munkájjájüan fáradozva, ne becsülje fpbure a feiclőtlen prograimimokat, mint amennyit azok te,só tartalmuknál fogva megérdemelnek. Mert lehet valami hangulatos, teihet talán kívánatos is egyes füleknek, de amott még nem szükségképpen kell vagy lehet annak! egy ország célkitűzésévé es megvalósítandó ideájává vaim. Poharamat a Polgári Egyletre és annak min den munkás tagára emelem aljban á meggyőződésben, hogy öli mindig meg fogják tudni külön: • töztetni a nemzet lehető céljait a csupán a napi politika számára szánt programmoktól. • A pénzügyminiszter szavait hosszantartó lelkes ováció követte. A társaság ai késő esti órákig maradt együtt, majd a pénzügynüniszter bucsut Vévé éjjel 12 órakor visszautazott Budapestre. > .
