Napi Hírek, 1923. február/1
1923-02-14 [0053]
« i London, február 14. (Wolff.) Kiegészítő Jelentések szerint Bonar Law alsóházi, beszédében u legutóbbi londoni ós párisi értekeziellei kapcsolat • ban még a következőket mondotta: Azt hittem, hogy franciaországi osztozni fog abban az általaimnézetben, hogy Németország gazdasági és pénzügyi viszonyai moratóriumot tesznek szükségessé. A tárgyalások alatt azonban azt találtam, hogy Francia ország a moratóriumi folyamán olyan nagy összegekéi akart magának biztosítani, mint amekkorákat a brit szakiértők csak a moratórium! letelte után vártak. Vagyis más szavakká!, Frnaciaországj csak névleg, dinem a valóságban adott volna Némjebországnak moratóriumot. A brit javaslat nem Németország megmentésére irányult, hanem azt célozta, hogy a 'kérdést olyan alapra helyezzék, amelyen Németország képes fizetéseket leróni. Anglia nem javasolt (moratóriumot biztosíték nélkül! és nemi gondolt olyan négyéves moratóriumot sem, amely Németországát anynyira megerősítené, hogy a, moratórium letettével mindenféle Jóvátételi fizetést kereken visszaül ásíthatna Anglia azl jawasölta, hogy ha Németország bármikor —akár az cts:> hat hónapban — valamely fc&telezeetl ségének teljesítését megtagadná:, támogatna l-ranciarxrszaagot minden szzankció elrendelésében, amely szfaikségesnek mutatkoznék; e politika végrehajtásának bizzlositására. franciaországi azonban (meg azt \j\ visszautasította, hogy ezeket az angol javaslatokai megvitatás tárgyává tegye. A miniszterelnök azutáni rátért a párisi értekezletre és hangoztatta, hogy az angol javaslat nem voll méídosithatatian. Az a javaslat, amelynek értemében német elnpk kenüh volna a bizottsági élére, talán pszichológiai szempontból tévedés voll. De 'Nagybritánma abból a nézetből indult ki, hogy amikor Németország kötelezettségének megállapításáról van szó, azt helyesnek kelt tatalmok nemcsak a ször.-c<s '.géneknek,' de a lobbi hatalmaknak 'is, amelyek Németországnak pénzt kölcsönöznének. Nagybritannia nézete az volt, hogy ebből a célbál részt vehet a Ibizottság tanácskozásain egy német tag isi F'gyób ként a néniét tag nem szavazhatott volna a kényszerrendszabályok kérdéséről, csupán a legjobb .pénzügyi eszközök kér. léséről. Angi a egyetlen célja az Voll., hogy a legnagyobb jóvátételi összeghez jusson és ,esolédáába ejtette, hogy a brit javaslat olyan kevés mérlegelésre talált. A miniszterelnök emlékeztetett azután azokra a le!lé elekre, amelyeket a francia javaslat tartalmazott és amelyek értelmében Németország már a.javasolt moratórium első évében köteles lelt "volna Franciaországnak fizetni. Párisi látogatása arroi győzte meg, bogy :a mostani kamara támogatását egyetlen kormány sem élvezheti, amely nem vállalkozik, ennek a javaslatnak végrehajtására. A brit javaslatok igazságosak és nagylelkűek Voltak, ('tetszés.) A jóvátételi problémáról szilva, Bonar Law kijelentette, hogy azöfc a fel telelek, amelyeket i Poincaré Felállított, minden megegyezést lehetetlenné tettek. Anglia nem azt ellenezte, hogy Németországra nyomást gyakoroljanak, hanem azlt, hogy teljesíthetetlen feltételek érdekélten gyakoroljanak ilyen nyomást. A brit javaslat elvetlésének' egyik oka az volt, hogy a franciák azt a mézeiét vallják, hogy Németország e javaslat alapján Í15 vagy 20 évién beiül lefizetné a 1» 2500 millió font végösszeget és ezzel ép olyan erős helyzetbe kerülne, mint aminőben korábban volt. A franciák nagy jóvátételeket szeretnének, de azt noiní akarjájk, hogy Németország elég erős legyen e jóvátételek megfizetésére. A francia kormány nem 1 ajkán a helyzettel addig megalkudni, amíg nem tett kisérlelet a Ruhr-vidék megszállásával is. A Ruhr-vidék megszállására vonatkozó francia határozatra Nagybritannia az (antant megszakításával válaszolhatott volna, de azl hiszi., hogy ez nem lett volna okos eljárás. (Tetszés.) 'Végül Bonar Law kijelentette, hogy nem terjesztetlek elő semmiféle olyan javaslatot, hogy, 'Nagybritannia munkásokat vagy egyéb embereket küldjön a íruhr-vidéki akció támogatására. Mint Franciaország őszinte (barátja, kötelességének érzi megmondani, hogy nem szeretné, ha Franciaország megkapná azt. amit akar. Ha a Ruhr-vidéknek és a középső Rajnapartnak 1 mregszállása azt eredtaiényeznéí, hogy a német nemzeti érzés megerősödnék, akkor ebből később veszély támadna. Céltalan volna a népr szövelségjhez fordulni, amikor bizonyos, hogy Franciaország ebben a kérdésben nem 1 akar a népszövetségről tudni. Meggyőződése, hogy Franciaország ilyen álláspontot foglalna el. Lehetséges azonban, hogy! niéhány hónap mjulVa Franciaország elfogadná a népszövetség közbelépését és akkor majd 1 elérkezik a cselcfcvés pillanata Nag'ybritannía szániára. (MTI.)
