Napi Hírek, 1922. december/1

1922-12-12 [0049]

fi Róma, december 12. Az olasZ sa ; tó egyéríel­miieu sajnálja a londoni konferencia meqhiusu'ását, de megbiicgtodrésSel állapitja meg, hogy TMus-oiininekl sikerült a konferenciáról kiadott kommünikében a jóvátételi és háborús adósságok közt lennál ó kapcso­latot nyilvánosan kifejezésre juttatni. , A (iiornalé di Roma irja, hogy sikerült ezt a kapcsolatot Bonar Law jóakarata folytán \merika döntésétől függetlenül biztosítani. Ez a londoni kon­ferencia legjelentékenyebb eredménye. A Messagero kiemeli, hogy Mussolini határozot­tan megtagadja hozzájárulását Poincaré ama kíván­ságához, hogy a Ruhrvidéto megszállását hagyják' jóvá Poincaré azonban, ugy látszik, a szövelsógteseh* beleegyezésével vagy annak ellenére mea akarja szállni a Ruhrvidiéket. Azzal a kommünikével, amely ezt a szándékát bejelenti, Poincaré felégette maga mögött a hidakat. A fascista Nouva Paese kijelenti, hogy eycdüj az olasz delegáció Vitt magával haiározott tervet Londonba. A tervet a szövetségesek elvben elfo­gadták 1 , noha Angolország a háborús tartozások kér­désének megoldása tekintetében bizonyos íeníartás­sal élt (MTI.) :: London december 12. Bonar 1 aw az alsó­házban ma fontos kijelentéseket tett a szőve.ségközj, •bálorus adösságokról. Kennworfchy azt a kérdést intéai a minsz ere•:nők­höz, vájjon a Ház elnapolásai előtt l'ogte- a neme jóváh léi elekről nyilatkozni. f- f Bonar Law kjjeleiítj, hogy mint a Ház tudja, a londoni tanácskozásokat január ee é i Párisi a í lölyr­tatni fogják, ily körülmények közt nem nv i at oxhá­tik a már lefolyt tanácskozásokról. Van azonban egy kérdés, az európai szövetségközi tartozások kérdése, a mely a sajtóban felmerült és mivel ezt aZ ügyd oly -színben tüntetik lel, mintha a kormány el ért volna régebbi poliükáyálói, helyesnek véb, hogy amennyirBT megleheti, a közvélemény figyelmét felhívja az általa elmondott szavakra. Bonar Law azután igy folytatta: Véleményem' szerint nem volna helyes, na a rendezés olyképen történnék, hogy a szövetséges országok közül egyedül mi 'tegyünk azok, akik tényleg kártérítést fizetnek. Méltányosnak' tartottam, hogy lefizessük az egész ósz­szeget, amelyet Németország nem fizethet meí és azt mondjuk: Mivel Németországtól nem kaptuk meg mindazt, amit várunk, követelésünket mérsékelni kell. •fcnuiélíogva — azt íbiszem, ez a kijelentésem igen fontos — hozzátettem, hogyha a teljes rendezés le­iuetőséglét látjuk és a kérdés végleges elintézésedé van, kilátás, készek 'vagyunk azt a kockázatot vállalni,' hogy a szövetségesektől s Németországtól kewsebLet kapjunk, mini amennyit esetleg Amerikának keli í}zet­niinlki. Hozzátettem, hogy egészen bizonyos és ezt mindenki belátja, hogy igen bajos dolog volna ilyen iengejdiményt lenni, ha az egész helyzetet újból tár­gyalni kellene (Helyeslés.) •Kennworthy azt kérdezi, vájjon ez azt jelentig hogy a kormány neszéről a német jóvátételek kér­désében a szövetségközi tartozások kérdésén kívül nem történik-e nyilatkozat és fennááli-c annak lehe­tőségte, hogy a franciák 1 a szankciókat a parlament újbóli össZeülése előtt alkalmazni lógja. Bonar Law azt feleli, hogy erdői a témánőji a ctsű^ tőrntökj vita során igen .'sok kérdést fognak hozzá­intézni. A kormány azonban nem akarja a további konferenciák sikerét veszélyeztetni. (MTI.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom