Napi Hírek, 1922. november/1
1922-11-06 [0047]
§ A Magyarországi Újságírók Egyesülete november 5-én délután 4 órakor az Otthon-Kór nagytermében díszközgyűlést rendezett aibból az alkalomj•ból, hogy Márkus Miksát az egyesület ezelőtt tíz évvel választotta meg elnökének. A díszközgyűlést, a melyen az egyesület tagjai szép számban j! lentetfc meg, Iloitsy Pál alelnök nyitotta meg, aki Rákosi Jenőt kérte te! arra, hogy az egyesületnek Márkus Miksával szemben érzett báláját tolmácsolja Rákosi Jenő erre a következő beszédet mondotta: — Igen tisztelt közgyűlés! Örömmel látom, hogy erre az ünnepre az újságírók ilyen feltűnő számban jelentek meg. Ez megfelel magának az ünnepi alkalomnak és megfelel az újságíró természetnek is. Mikor én néhány Uz évvel ezelőtt azt a megtisztelő felszólítást kaptam, hogy álljak élére egy újságírói kör alakításának, az én első ellenvetésem az volt, hogy nálamnál erősebb embert kellene keresni, mert arra vállalkozom, hogy az újságírók "körét megalakítsam, de arra, hogy az újságírók egy kört tartósan fenn is tartsanak, nem merek vállalkozni. Ez nem lekicsinylése vagy kisebbítése az újságírók virtusának, hanem természetük felismerése. Az újságírónak a hivatása voltaképen az, hogy a bölcsőtől a sírig egy teljes életen keresztül folyton beszéljen, aki pedig olyan „sokat beszél, attól a cselekvés dolgában Rgen kevés teiik. Ennélfogva én kételkedve hiszem, hogy az újságírókat másra, m'ínt egy kör alakítására rábírni' lehet. . ; : 1 — Ma itt egy férfiút ünneplünk, aki tjz éven keresztül elnöke volt az Újságírók Egyesületének. Ez olyan nagy szó, hogy azt kellőleg méltányolhassuk, hogy megérthessük, meg kell mégis" komolyabban néznünk azt, hogy mi az az újságíró, mi az az elein, amelyei egy ember tíz éven keresztül állandó tevékenységben tartani, munkájában vezetni és eredményekre vinni képes volt. — Én azt hiszem, hogy mindenféle komolyabb szellemi foglalkozás a költészeten kezdődik. Amcnynyire én utána tudtam járni, konstatáltam ebben az életben, hogy komoly és értékes tudós, matematikus, fizikus, orvos, ügyvéd soha nem lelt, aki nemfa /versíráson kezdte volna pályafutását. Mert aki nem versiráson 'kezdte, abban nincs inspiráció, abban naies fantázia. A versírás, novellairás, a szépirodalom ápolása: az emberekben a fantáziának, a költői tehetségnek az a megmozdulása. Akiben pedig ez nincs, az elsajátíthat minden tudományt, élénk! eszével, szorgalmával, buzgalmával viheti odáig, hogy mindazt megtanulja, amit mások produkáltak, de hogy ő is hozzájáruljon valamivet, ahhoz, amit mások produkáltak, ahhoz kell, hogy a költői véna, a fantázia meg) jegyen nenne.' Meri mi a fantázia'? Ne méltóztassanak azt hinni, hogy az teremtő erő, hogy az létrehoz valamit, ami eddig nem volt. A fantázia nem egyéb, mint az a képesség, a dolgokban meglátni a lényeget, meglátni a dolgok közti kapcsolatokat és ahol valaki semmit sem lát, ott a fantázia képes egy egész világot meglátni. . — Az újságíró az a tévesztett exisztencia, — mint Bismarck mondotta, — aki rendszerint versíráson kezdi és azzal ostromolja a Parnasszust, de aki nemj lesz reális tudós semmiféle szakmában, hanem megmarad mindvégig költőnek. A hivatásos, vagy proiesszionáJus költő, az a halhatatlanság! költője. Az újságíró, a professzionátus újságíró pedig a mulandóságnak a költője. (Taps.) A költő az! eget ostromolja és örök életet biztosit magának, az újságíró az életet ostromolja és huszonnégy óráról huszonnégy órára szerez dicsőséget, nem is magának, mert az újságíró az az igaz névtelen hős, aki nem nevet, dicsőséget és halhatatlanságot keres, hanem a maga eruptív taluntumának sikerét keresi huszonnégy órára Mióta a világ világ, egyetlen újságíró 1 tt halhatatlan, aki halhatatlan cikkeket irt és annak az egy halhatatlannak a neve, aki magát Júliusnak irta alá, máig is homályban van. — Természetesen ezzel a mesterséggel együtt jár olyan temperamentum, amely miatt a világ elnevezte a mi céhünket bohémednek. Aki ezt a nohémvilágót tíz esztendeig egy szervezetben fékentarijat, az nem közönséges talentummal fogja meg a maga feladatát. Márkus Miksa, ez egyesület jubiláris elnöke, tíz keserves nehéz esztendőn keresztül állta meg a helyét, kezében tartotta az újságíróit' zászlaját és együtt tartotta, nem engedte szélzülleni ezt a testületet. A Ezért azután ma abban a helyzetben vagyunk, hogy őneki mindezekért hálát adhatunk. (Éljenzés.) — Ö jis a lantpengetésen kezdte, a szépiródalomnual és az újságírás minden terén megadta derekasan a helyét, amire nem kell egyéb bizonyíték), mini karrierje, amelyen fényes ívben etnelkedeit odáig, ahol ma van, ahol ma az újságírók vezére, tanácsadója, atyja és mustrája. Ismerjük az ő Családját, amelynek ő, aki maga családot nem alapított,i úgyszólván a centruma lett. Tudjuk, hogy a főváros mandátummai tisztelte meg, tudjuk, hogy az ország első szereplői között akadt nem egy jeles férfiú, aki éveken át bizalmával tüntette ki, tanácsával élt, 'terveibe beavatta és igy őneki módot adott arra, hogy az ország sorsának intézésében is szava meghal Iga flassék. Amilyen atyja voll atya helyett a családjának, épen olyan atyja lett nagyobb családjának, jaz újságíróknak, mikor újságíró érdekek foroglak szolján, ő ott mindig az élünkön állt ás vezetett bennünket. Az újságírásnak atyamestere és védelme volt egyben. —• Amikor itt szerény mértékben az ő; érdemeit és erényeit felsorolom-, hogy én akkor őt nem búcsúztatni akarom. Ez az ünnep csak egy határkő, ahoj illjk megállnunk é|simagunkfcaszállnunk. Fogadalmat teszünk neki, hogy egy kis pihenő után uj; 'határkövek felé indulunk és kérjük őt, vezessen bennünket azzal a szeretettel, azzal a körültekintéssel, á mellyel eddig intézte a mi ügyeinket és felajánljuk neki ehhez segítségünket, szeretetünk, barátságunk és hűségünk képében. Ezekkel a kincsekkel megraködp va gyarapodjanak az ő egyéni kincsei és vezéreljék erőben, egészségben, jókedvben Magyarország dicsőségének, helyreállításának hasznára további pályáján még mindig felfelé és még sokáig nem lefelé. Rákosi Jenő beszédét tomboló, lelkes éljenzés és tapsvihar fogadta, majd lelkes ünneplés köszönlö'te a szólásra emelkedő Márkus Miksa elnököt, aki egyebek között a következőiket mondotta: A mai rendkívüli közgyűlésit, amelyet az önök igen tisztelt szónoka és az önök részvétele avat diszgyüléssé, hatá[rozatuk szerint azért hívták egybe, hogy megemlékezzenek aiz én tíz éves elnöki működésemről. Kissé humorosan hangzik egy tízesztendős jubileum, de itt is a relativitás elméleté segít. Nehéz időkben, súlyos időkben, amikor, ha egyéni kényelmemet, vagy érdekeiméi néztem volna, távoznom kellett volna erről a helyről, eszembe jutott, mennyi hálával tartozom cn önöknek bizalmukért és; nem vitt rá a lélek, hogy azl mondjam: szégyen a futás, de hasznos, és megfutamodjam erről a helyről. (Taj)sO Ezek a nehéiz idők tanítottak meg engem arra, hogy az újságíróknak és az újságírásnak az "ügyeit ama nagy fenséges mondás szerint kell veze'tnj, amelyet szent Ágostonnak tulajdonítanak és amely azt mondja: »In necessariis unitas, in dubi : s libertás, in omnibus autem carílas.« .
