Napi Hírek, 1922. október/2

1922-10-31 [0046]

(§) Belgrád, október 31. Észtországban a Petz-kormány, amely Észtország függ tlenülése óta halalmon van, lemondott A kormány koalíciós kormány volt és a koalíció bukása miatt volt kénytelen lemondani. (Novoje Vremja-) § Belgrád, október 31. íA Volga mentén egyes vidékeken ujabb éhínség fenyeget. Az Ara (amerikai segítő bizottság) vezetőjének jelentése szerint — ha ujabb külföldi segély nem érkezik a télen egy millió ember éhen hal. (Novoje Vremja.,! § Belgrád, október 31. Mint a Novoje Vremja értesül, Kronstadtban német szakemberek vezetése alatt megkezdték 12 aknavelő. 4 cirkáló is négy szállítóhajó építését (§) Belgrád, október 31. Oroszországban) ujabb monstrepörre készülnek elő. Mint a Novoje Vremja értesül, a ,napokban kezdik meg Charkovban az orosz monarchisták monstrerörének tárgyalását, akik összeesküvést szőttek Rako\ szkynak, az ukrán szovjet elnökónok élete ellen. § Berlin, október 31. (Középérték, üevizazárlal.) Amsterdam 1780, Brüsszel 292.50, Milánó 182.50, London 203.50. Newyork 4500, Paris 317.50. Zürich 810, Bécs 570, Prága 141.50, Budapest 1.82. (MTI.; § Bécs, október 31. (Tőzsdezárlat.) Magyar koronajáradék 20500, Magyar aranyjáradék 95000, Osztrák aranvjáradék 23000, Angol-Osztrák Bank 111000, Osztrák Hitel 34400, Magyar Hitel 290000, Osztrák-Magyar Bank 390000. Angol-Magyar Bank 69950, Államvasút 1010000, Délivasut 297900, Krupp 550000 Alpesi 576000, Rima 463000, Kóburg 176000. Salgó 1351000, Magyar vasutfoi galmi 225000. (MTI.) (MTI.) § A Magyar Távirati I r o d a j e 1 e n 1 i: A Nemzeti Casino előcsarnokában ma leplezlek le a martirhaiáit halt gróf Tisza István emlékére emelt márványtáblát A barok-renaissence stylben tartott emléktábla Kisfaludy Stróbl Zsigmond mesterműve, piszkei vörös márványból készült. Az emléktábla felső részét fekvő helyzetben mintázott oroszlán díszíti, mely bal első lábéban Magyarország nagycimerét tartja, jobb lábával pedig azt átöleli, mintegy jelképezvén, hogy mindaddig, mig Magyarország sorsa gróf Tisza István erős kezére volt bizva, az sértetlenül állott ezredéves halárai között Az emléktáblára ezen felirat van vésve : „Borosjenői gróf Tisza lsván"; aztán Tisza István beszédeiből e rövid idézel: „Nehéz viszonyok között mit bánja a becsületes ember mi lesz saját személyéből" 1918. X. 31. A szobor nlsó részét babér lombok között a Tisza család cimere disziti. Az ünnepély d. u. 5 órakor kezdődött Előzőleg megjelent Albrecht királyi herceg, majd József királyi herceg fiával József Ferenc kir. herceggel. 5 óra előtt pár perccel érkezeit meg Horthy Miklós kormányzó, kiket a Casino igazgatói: gróf Szapáry József és gróf Széchenyi Emil fogadtak; a Casino harmadik igazgatóját Beniczky Ádámot betegsége tartotta távol az ünnepélytől. IV ü'.hlen István gr. minisztere ök. • :• jy, Kánya Kálmán, báró P onav G\ si államtitkár, Berzevicy Albert, R gróf Károlyi Imre, KhuenFi detvari S r K • ne Hedervári Károly gróf. Toepke Eric '! rs Sándor, Perényi Zsigmond báró, Patay Til >r. b ruha Béla, Láng Mihály báró, Nemes Ai lal püspök, Lyka Döme, Vojnich Sándor báró, Bánffy Zoltán baró, Rudnav Béla, Návay Támá>, Illés József egyelemi tanár. Bolgár Ferenc, Than báró tábornok. Horthy István altábornagy. Kozma Miklós miniszteri tanácsos, Kev-c/ky Tibor báró, Drasche Lázár Alfréd miniszteri tanácsos, Libits Adolf, Cséky gróf alezredes, Balogh Jenő volt igazságügyi miniszter. Darányi Kálmán, Mészáros Ervin, Wenckheim László gróf, Széchenyi Viktor gróf, Tisza György gróf stb. A nagy számban megjelent casinoi tagokkal ugy a kormányzó, mint a királyi hercegek élénken elbeszélgettek, majd 5 órakor az előcsarnokba és az ezt körülvevő helyiségekbe mentek át, hol gróf Széchenyi Emil az emlékmű előtt a következő nagyhatású beszédet mondotta : Uraim! . A Nemzeti Casino igazgatósága nevében köszönetlel veszem ái kisafludi Stróbl Zsigmond mestertől az általa készített ezen emléktáblái és ígérem, hogy hűen és el nem múló kegyelettel oriztfittjűk meg azt, annak

1 a tagtársunknak emlékére, aki az ib dozaüfész, lovagias magyar emberek tündöklő »>éiüányképe volt i Látva az emléktáblán a bátor férfias erő jelképét az oroszlánt, amint szeretettel, de ep olyan ellenállhatatlan erővel féltékenyen szorítja magához Nagymagyarországnak, a kereszténység duplakereszb jével ékesített három bérces, négy folyás címerét, elcsatangolnak gondolataim az oly fájdalmas közelmúltba. , Ha visszagondolok arra, hogy a háború alatt Hmagyar véreink, a mi fiaink honfiúi kötelességüket hiven teljesítve, lelkes örpmmeí áldozták életüket és vérüket a hazáért és királyért; ha visszagondolok az ország hangulatára, mely egy erős kezű kormány vezetése alatt késZ volt minden áldozatra, hogy az élet-halál küzdelemből győztesen kerüljünk jünk ki; ha visszagondolok a csüggedésnek, a kimerültségnek első jeleire, melyedet egy rendszeres aknamunka fokozatosan általános elégedetlenséggé szított; ha visszagondolok a subversrv elemek *öldalatti izgatásaira, kik nem átallották bűnös tevékenységüket még a lövészárokigl is kiterjeszteni; ha visszagondolok az erős kezű kormány visszalépésére, az ország teljesitőképsesőgénck összeroppanására, a Harctéren pedig a fegyelem Tncglazulására, utóbb megbomlására: akkor fátok magam előtt egy fériiut, aki annak dacára, hogy tekintélyének latbavetésével nem tudta távoltartani az országtól a háború megpróbáltatásait és szenvedéseit, mégis magasabb szempontok által vezéreltetve nagy tudásának és munkabírásának emberfeletti megfeszítésével dolgozik és küzd. Dolgozott és küzdött," hogy Magyarország harcképességét biztosítsa, hoagy "megakadályozza az aknamunka és bűnös izgatások' romboló hatását s midőn célját elérni nem tudta, látom őt előrehaladott kora és megcsappant látóképessége dacára; kimenni magyar véreihez, hogy velük megossza a háború harctéri borzalmait, hogy ott követésre méltó pél 'át adjon rettenthetetlen bátorságával és önzetlen kötelességérzetével, hogy ott lelkesítsen szavának suggestiv varázsereiével, mert esafcis így remélhette, hogy a háborúnak közelgő gyászos kimenetele után véreink nem mint romboló tömeg, hanem mint fegyelmezett haderő térnek vissza hazánk határainak meglvédésére. A sors könyvében azonban más voit megírva. A vílághboru utolsó gyáászos eseményei az országra zúdították, mintegy szennyes áradatot, az addig fegyelmezett, de akkor már fékevesztett tömeget, hiely g.z izgatások

1 által felkorbácsolt szenvedéllyel, kivetkőzve emberi mivoltából, kereste a háború vélt okozóját