Napi Hírek, 1922. június/2
1922-06-19 [0038]
Klebelsberg Kxuaó gróf a következő beszédben válaszolt: - Ma, amikor ennek az épületnek küszöbét átlépten, az as érzés hatotta át lelkemet, mint amikor valaki hos3su vándorlásból tér vissza a szülői házba. Ha végigtekintek azokon a baráti arcokon, amelyek engem örömmel fogadtak, akkor a tervöfcO-Stésben elt<*3t napoknak emléke tér bennem vissza. Férfit a férfival Bemmisem kapcsol szebben össze, mint a közösen elvégzett munkáknak emlékei. Alikor visszagondolok elmúlt tervezget estinkre, mélységes fájdalom is nyilad át lelkemen, mert hiszen tervezgettünk intézkedéseket Kolozsvár, Kassa, Pozsony érdekében* *4 ezeket as aktákat pihenni fog kelleni hagyni. Nem szabad azonban, hogy a magyar embernek tetterejét a honfibú megbénítsa. Dolgoznunk kell elsősorban nekünk, mert ne felejté aük el, hegy.a magyar hazát nem a kard, hanem csakis a kultúra teheti i i- — ismét naggyá* - Röviden körvonalazni kIvánom azokat az eszméket, amelyek engem munkámban vezetni fognak* Az az érzésem, hogy az utóbbi időben talán túlságosan nagy részét foglalta el a minisztérium gondoskodásának az ismeretek népszerűsítése. Az as érzésem, hogy sok tekintetben vissza kell térni azokra a nagy tradíciókra, amelyeket Trefert és Wlacsic* .íonositottak meg. Fel kell venni a tudománypolitikai munkának a folytonásságát f üem szabad engedni, hogy as a magyr néptanító idegenből vett kultúrát vigyen szét a faluba* Arra akarok törekedni, hogy legyen eredeti magyar tudományosság és hegy minden becsületes tudományos törekvés megértéssel találkozzék. Az a tervem, hogy az Prszagos Levéltárt ide áthozom és a testvérintézményekkel, muzeumokkal és könyvtárainkkal összefogva Számukra egy egészen tudományos szempontok szerint igazodó magasabbrendü adminisztrációt szán'dékezem meghonosítani. - Különös gondot kell fordítanunk hárem intézményre és ügyágra* Az első az orvosképzés, a második a technikai műveltség és a harmadik a közgazdasági képzettség*- ípen ezért a klinikákról, a technikáról és a közgazdasági egyetemről különösen fegek gondoskodni. - Ami középiskoláinkat illeti, fejcsóválva néztem azt a cörekvést, amely a humanisztikus gimnáziumot le akarta fokozni. Nem oktrojálhatunk rá a szülőkre olyan Iskolanemet, amelynek helyességéről ma még a közvélemény meggyőződve nincs* Ezért a legokosabb megoldás az, hogy teremtsünk három iskolatípust» még pedig a humanisztikus gimnáziumot* reálgimráziumot és reáliskolát . adjunk mind a háromnak egyenlő minősítést minden tekintetben, válasszon a szülő szabadon és meggyőződésem, hegy a szabad választásból sarjadó tapasztalatok a magyar közönséget is vissza fogják vezetni ahhoz a meggyőződéshez, higy igazán finom fejeket csak a görög és latin műveltség alapján lehet kifejleszteni. - Gondoskodni kell a népiskoláról is. Nem akarom,^hogy azt a kijelentésemet, amelyet a tudománypolitika fontosságáról tettem, ugy értelmezlek, mintha bármely tekintetben a népoktatást el akarnám hanyagolni. Hiszen ez ellenkeznék eddigi működésemmel, mert itt a népoktatás államtitkára voltam. - Behatóan kell foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ma a magyar nemzetnek legnagyobb problémája a megélhetési krisisés minden lényask, amely élni akar, a körülményekhez kell alkalmazkodnia. Fel kell fegyvereznünk a magyar nemzet rétegeit ásókkal a gazdasági szakismeretekkel, amelyekre szüksége van, hogy a megélhetési küzdelemben helytállhassen. Ezeket a szakismereteket bele kell vinni a mindennapi népoktatásba is«A miniszter ezután a néptanítókról, majd a tanfelügyeletről szólott, végül igy fílytatta: - Ami a valláspolitikát illeti, azt hiszem, akkor van rend egy országban, ha nincs valláspolitika. Mélységesen val- . láses ember vagyok egyénileg é3 azt kivánom, hogy legyen minden'"'ki mélységesen vallásos, mert csak esek ások as érzések, amelyek aa emberi ssenvedésekkel szemben a szükséges egyensúlyi fenn tudják tartani. Tégteie-n veszedelemnek tartom, hegv ha as az energia, amely a vallásos érzést táplálja, felekeseti küzdelmekben forgácsolódik el. Támogatni fogom a felekezeteknek minden becsületes törekvését, amely a felekezeti békére irányul, de a felekeseti béke megbontását engedni nem fogom. Beszéde végén a miniszter közvetlen szavakkal fordult a tisztviselőkhöz s arra kérte őket, hogy őt csak előmunkásnak tekintsék, tekintélye pedig csak annyi legyen, amennyit elméleti tudása és jártassága megérdemel. Támogatásukat kérve egyenkint üdvözölte őket s lelkes éljenzés közben távozott*
