Napi Hírek, 1922. február/1

1922-02-08 [0029]

ssavasatokra való pályázásban. Ha Budapest részére biztosítjuk a lajstromos szavazással ezt a kedvezményt, akkor nem lehet elzárkózni az elől sem, hogy megfelelő formában ugyanezt a vidéki kerületek részére is blatositsák. Amikor a kormájay elzárkózik attól, hogy a vidéki kerületekben a lajstromos szavazást behozza,, e dolog ttrwészete szerint más dolog ninos. mint a kisebbségi képviselet biztosítása. Kéri a bizottságot, hogy a kisebbségi képviseleti rendszert fogadja el éa az ajánlatmódosításhoz hozzájáruljon. Ernst Sándor azt vallja, amit Haller mondott éa amit a miniszterelnök Is miat axiómát emiitett, hogy választójogot annak kell adni, aki azt akarja. E téren hajlandó koncessziókra, mert tudja, melyek szok a rétegek és hol vannak azok, amelyek feltétlenül számítanak a választójogra és tudja, hogy roppant nehéz és keserves lelkiállapotban lesznek, ha ezen a térer, csalódás éri őket, A politika célja az, hogy kibékítsen mindenkit, aki kibékíthető. Az általános választójog ebből a szempontból probléma, mert az egészen evidens, a világháború előtt is, dte pláné a világháború után és pláne a forradalmak után még szörnyűségesebb lett itt; az állapotf azonban egyrészt az általános választójog volt az, ami levezette a forradalmi erőket és forradalmi energiákat, úgyhogy teljes és tökéletes felborulás Európában nem lesZj az általános választójog volt az, amely különösen Németországban óriási dolgokat müveit, ugy, hogy Németország megállott a két legrettenetesebb, legkritikusabb esztendőben; a széles tömegek^ a demokrata tömegek voltak azok, amelyeknek erejével és segítségével allt meg Európa és nem borult fel a legkritikusabb, a legszörnyűbb és a legnehezebb körülmények között. Az általános Választójog természetesen mindenkit gondolkodóba ejt és különösen a filozofáló és mélyen járó elmék roj>pant sokat tanakodnak a parlamentarizmus értéke felett éa különösen az utolsó esztendőben; pláne a mi parlamentáris versenyünk és ami parlamentália választási ímdaunk a lehető legrosszabb a föld hátán. Az általános választójog tekintetében minden mélyen gondolkozó ember folyton asíon van, hogy a lehetőség szerint korrektivumokat keressen és folyton azon van, nagy Így az általános választójog mellett a lehetőség szerint az intelligencia szánára kapukat nyisson és teremtsen, mert az egészen evidens, hogy a többség mindig kulturálatlanabb lesz minden országban éa a többség mindig olyan lesz minden országban, mint amely semmivel sem bir, ilyen lesz mindig a többség és ezen, sajnos, semmiféle bölcs segíteni nem tud. Itt egy rendkívül szerény, kisded korrektivummal lép fel a bizottság egy része. Ha ezt a szerény kívánságot elutasítja a bizottság, akkor rendkívül sokat utasít el. Elutasít ezldőszerint egy kibékülés! lehetőséget és azt hiszi, hogy e harcban győztes sem az egyik, sem a másik nem lesz, hanem csak a nemzet lesz a vesztes. A korrekció olyan, amely elsősorban magának a parlamentnek és magának a kormánynak a keretébe, nem pedig a választópolgárság keretébe tartozik. A választópolgárság ezzel semmit sem fog szenvedni es jogaiban semmivel sem fog megkurtíttatni. Kéri az indítvány elfogadásit,, Haller István; Az. hogy a parlamentbe minden párt behozhatná azon embereit, akik elméleti tudás szempontjából magasan állanak, akik a parlamentben kétségkívül számottevő tényezők lehetnek, akik esetleg macában a pártóletben óriási munkát végeznek, de hiányzik belőlük az a kvalitás, amely az általános választójognál általában véve a jelölteknél szűk séges, - az, hogy mi azt lehetővé tesszük a pártok számára, hogy ezeket az embereket behozzák: a parlamentnek is,a partoknak la, az országnak la kétségkívül csak hasznára lehet. De végeredményében kinek van az erdeke ellen, hogy a pártvezetőknek legyen ingerrenolájuk arra, hogy egynéhány olyan ember is jöjjön be a nemzetgyűlésbe! aki másképen be nem kerülne? Ha sorba vesszük a mai, úgynevezett pártvezetőket, az ujabbakat és a régieket is, egyikről sem lehet feltételezni a bölcsességnek azt a minimumát, hogy ne igyekezzék olyan embereket behozni ide, akik az országnak válnak a diszére, mert hiszen ugyanakkor a saját pártiának a súlyát és jelentőségét is emeli. Hészt vesz a választáson öt-iat^esetleg még több párt is,. Lesz ötven-kisebbségi mandátum, tehát azok megfognak oszlani ugy» hogy egy egy nagypártra sem fog több jutal, miat 5-6. vagy mondjuk 10 mandátum. Ezzel a pártarányokat lényegesen változtatni nem lehet, épen csak a nívó javításához lehet hozzájárulni éa néhány olyan embert lehet mandátumhoz juttatni, akinek mandátumhoz jutása nemosak a pártnak, hanem az országnak is érdeke lesz. Minden párt megválasztja a maga képviselőjét ugyiminthogyha a kisebbségi képviseleti rendszer nem léteznék. Az a választókerület szavaz a saját jelöltjére, aki a szeme előtt van, szavaz ugy, mint eddig. Azután a választás végeztével a befolyó jelentések alapján a belügyminisztérium össze fogja állítani, hogy még ennyi szavazat nem érvényesült és g

egállapitja a jelölésekből, amiket a választási elnök fel fog küldeni, ogy X, jelöltnek az ajánlási ivében benne van, hogy/ ehhez a parthoz tartozik, a másiknak hasonlóképen, tehát öaszeállitj

a

, hogy ezekhez a pártokhoz tarto2ő megbukott jelöltekre, ennyi szavazat; esett összesen, s a nem érvényesült szavazatok száma ennyi, ebből egy pártra ennyi esett. Ezt megállapítani mindenki tudja, mert minden adat kéznél van, miután a választási, elnök jelentésében megvan, hogy az a jelölt melyik párthoz tartozott. Tehát kialakult pártokról sem kell igy beszélni, erre nézve meglehet állapítani, hogy az tekintetik pártnak, amelyik legalább is kapott 30-40-50.000 szavazatot, vagy akár csak 10.000 szavazatot. Ez tekintetik olyan pártnak, amely a" kisebbségi mandátumok szétosztásánál figye-lembe vétetik. Megvan győződve, hogy kellő felvilágosítás után maga a magyar nép is meg fogbarátkozni ezzel, A maga részéről ragaszkodik a kisebbségi képviselethez^