Napi Hírek, 1921. november/2

1921-11-30 [0024]

B ép s, november 50. /Nemzetgyűlés, Schober beszédének folytat ása./ Nem a nyugatmagyarországiak voltak azok, akin: a megszállásnak fegyverül á". ellenszegültek,hanem szabadcsapatok , amelyeket bizony ára nem amagyar kormány tudta nélkül, ecy messze szétágazó szerveset küldőit le Nyíiga tmagyaro rszágba. /Shtnk helyeslés./ Azok a gyenge biztonsági csapatok, amelyekkel nekünk az antant parancsára a területet meg kellett volna szállanunk, nem voltán elegendők, hogy a bandákat elűzzék és a terrorizált lakosságot tőlük megvédjek. Derék csendőreink és pénzügyőreink vitéz, de $ sajnos, veszteségekben is gazdag védekezése a túlnyomó erővel szemtan és • gerillaharcokban hiábavalónak bizonyult és drága emteri életnek felesleges feláldozása és a nyugaimagyarországi lakosság borzalmainak meghosssabbitása lett volna,.ha a kormány néhány nap múlva nem szánta volna rá magái arra, hogy "biz ionsági csapatait a régi határok mögé visszavonja és a hatalmaktól a teljesen pacifikál t Byugátmacuarország átadását követelj*. izekben az időn ben", midőn még ősi osztrák te rületen, Alsóausztri ában és Stájerországban is támadások értek bennünket, mely támadásck alkalmával fiatal hadseregünknek alkalma nyíl arra, hogy a hazát vitézül megvédje, csak egyetlenegy hatalom nyilatkozott meg..cieilettünku ez a hatalom a mi világos jogunk volt.De érvényest tésirS/ vagyi e Nyugatmagyaro rszág birtokbavételé re nem voltak meg a hatalmi eszközei na. Ha a bandák ellen nem akartunk nehéz és veszteségekben gazdag hadmüveletekbe bocsát kőzni - Ö3 melyik osztrák kormány vállalta volna ezért sokat szenvéde tt, a négyéves háborúban súlyosan megpróbált népünk előtt a felelősségetl-, akkor,csak diplomáciai eszkösö ket vehelr tünk igénybe. .Megkértük a szignatárius hatalmakat, hogy a trianoni és s aint-germaini békzszerzSdés végrehajtása céljából oly intézkedéseket Ügyének, amelyek bennünket óhajtóit célunkhoz közelebb visznek. A kormány ndpról-napra, hétről-hétre, szüntelenül emléke ste t te a hot almafa t arra a kötél ősségük re ,hogy a lefegyverzett Ausztriát jogai elérésében támogassák és eb%en a céljában egy pillanatnyi szünetet sem tartott. Kitűnt azonban, hogy az antant katonai akciójára gondolni sem lehetett, és gazdasági rendszabályok a magyaroknál igen problematikus értékűek, reánknézve pedig igen károsak lettek volna, Magyarország kij el enie tt.e, hogy a bandákra legcsekélyebb befolyása sincs, és igy az antant az ultimátum It^cZ^e, előtt eey nappal, midőn a nagyköveti konferencia kényszerrendszabályainak érvényve kellett volna léóniök, arra határozta el magát, hogy Nyugatmagyarországot, ahol a felelőtlen elemek és a felsőőri független kormány korlátlanul uralkodtak, jegyzőkönyvileg átveszi Magyarországtól. Ezt a tényt azért emli temfel, mert legjobban illusztrálja a viszonyokat és az osztrák kormányt megkíméli attól a 3£warehányás tói. hogy hatalmában lett volna Magyarországot saját hatalmi eszközei vei Ny ugat magyar o rszág átadására kényszeríteni még akkor is, ha az antant nagyhatalmai az október o.-.i&v színleges átadásba belenyugodtak volna* Székben a szomorú napokban a kormány támogatást és megnyugtatás t talált abban, hogy volitikaját a külügyi bizottság helyeselte. A kancellár láezi a külügyi bizottságnak szeptember elsejei határozatát és azután igy folytat j a; Szeptemb er 12.-én della ^Torretta márki olasz külügyminiszter Bécsben volt, hogy az itteni köröktől bucsut vegyen és akkor alkalmam nyili arra, hogy őt, áki Ausztria és Középeurcoa viszonyait oly kitűnően ismeri, Magyarországgal való konfliktusunkról felvilágosítsam. Szeptember lH. -én

t áella Torretia márkinak óécsből való elutazása napján a magyar kormány azzal a kér és sel-fordul t az olasz külügyminiszterhez, hogy Nyugatmagyarországnak dó ctntant kef

ébe való átadása után garantálja Magyarországnak Sopron és özvetlen környéke birtokát* Dell a forretta márki eztaz ajánlatot közölte az osztrák kormánnyal, és szeptember 17*-én római követünkhöz intézett távirat utján kifejtettem az olasz külügyminiszter ur előtt, hogy Magyarország ajánlatának elfogadása a történtük után a magy^ar kormány megj ut almáz ás át az augussius 2ő„-a óta előfordult eseményékért és Ausziriának megbüntetés ét jelentene azért, hogy mindenkor korrekt magatartást tanúsított* Az olasz külügyminiszter ur előtt rámutattam Sopronnak Ausztriára és elsősorban Nyugatmagyarországra való fontosságára is, kifejtettem, hogy Sopron az ország egyetlen vasúti gócpontja és eszerint Nyugatmagyarorszác termés zetes fővár osar Vázoltam az olasz külügyminiszter ur előtt annak az áldozatnak nagysága i, amelyet Sopron elvesstésével viselnünk kell,de a közvetítő személy kiválóságára és illetékes voltára való tekintet tel, késznek nyilatkoztam arra, hogy ezt az ajánlatot a külügyi bizottság elé terjesztem* Azon a napon

K amelyre a külügyi bizo itságo i az olasz külüguminiszt er kőzve ti téséről szóld jelentésem meghallgatása céljából összehívták, megérkezett dr. Benes cseh miniszterelnök meghívása egy megbeszélésre, amely szintén a nyugatmagyarországi kérdésre vonatkozott és amelynek a magyar királyi kormánynak a cseh külügyminiszter közvetítéséről szóló kérelme volta tárgya. Másnap Haimburgban találkoztam dr. Benes csah külügyminis sterre1 es ez alkalommal meg állapi ihattam, hogy a magyar kormány dr. Beneshez Í3 az t a kérelmet intézte

t nogy neki Sopron és környéke átengedésé t garantálja. A külügyi bizottság szeptember 24.-én hozta meg azt a rendkivül fontos határozatát, amely nem foglalkozó tt ugyan a két közvetítés érdemével,de amelyet én, aki az osztrák 'külügyi bizottság kívánságairól pontosan voltam informálva, ugy értelmeztem, hogy Nyugatmagyarországnak a bandák kese-. ?* h /7 7 i *> I*Í JA 7r i f* rr n h nri V o A 7 4* AAn/?n 7«1 A rn I A Ti * 4 n mm mm rt h r\ rt 11 rt