Napi Hírek, 1921. június/1
1921-06-12 [0013]
£•1 QMS lé Undre is a JŐ Jdmives ssö vétségbe valf belepés* re hivta fel e- lakosságét. Ő is hangoetétta, hogy a földmvesek nem akarnak ptrasxidiktaturát, mert mindenit egyformán eriekei* né*. Harmincnégy évig im^,^^^^^ZVi^^ Í\t2u gazda lakosság,még is őt küldött* oe Képviselőn** % uz i.? htatat* la. hoav távol állán ok a dikicturának gondolatától. t Á Következő szónok Zsoké Antal. volt. A regi politika* sok, mondotta, mindent megtettek arra, hogy nagyatádi[ Szabct* akii a. nép fel akart emelni, el gáncs olják. Tollti kai ellenfelei pillanatnyilag eredményt' tuáiaií is e lérni. 'L ' U " — A*t mondjatiZPtíogu mi "zöld uralmat akarunk. Ks nem í« gai. Mi azt akarjuk k hogy Mag yaro rsságon minaen társadalmi osxtófű fCQJOn ŐSSZÍc * 'i>x „4. . J,» ". * 4 yj •• egeszedet nagyatádi Szabéltetésével fejezte bé. v— Az utolsó seónck Meskó Zoltán volt, akit.trefasbssze* dében arra szólította fel a közönséget hogy ne csak tagja legyen a földmives szövetségnek, hanem fizesse is be a tagsaai ai jatn A quülés 12 óra előtt a himnusszal ért véget. Utána bankett voltVamely en ssámosfelköszöntő hangeett el. A vendegek délután 5 órakor utaztak vissza Budapestre* — 9 SgpÜLiiag. S30^ Országos Szövetsége va sárnap délelőtt tartotta a tagok élénk részvétele mellett szokásos évi közgyűlését, amelyen Hegedűs, leránt pénzügyminiszter is^megjelent. Az elnök ,megnyitója után a minisztér~hoszszabb beszédben tájékoztatta a szövetséget ;a pénzügyi terveiről. CHBEEIH<yéreBC elnök megnyitó beszédében mindenekelőtt arra utalt, hogy egy évvel ezelőtt a Gyosz közgyűlésén a legfontosabb feladatnak a belső konszolidációt jelölte meg. Most örömmel konstatálja, hogy egy év alatt viszonyaink lényegesen megváltoztak az ország saját erejére támaszkodva dolgozik és a nemzet kezdi magát kiküzíeni abból a szerencsétlen helyzetből, amelybe a háború,és a két fprradálom sodorta. Hatalmas lépéseket tettünk a konszolidáció felé.^Energikusan száll szemben az ellenséges külföldi sajtónak ezzel ellenkező híreivel és annak a reményének ad kifejezést, hogy ezek a rosszakaratú hirek maholnap a nyugati államokban sem fognak hitelre találni. Hangsúlyozza azonban, hogy a teljes konszolidációhoz még szükséges, hogy alkotmányunk és törvényeink abszolút tiszteletben részesitt essenek, ^tekintetben még félig-meddig forradalmi állapotban vagyunk, pedig a törvények vHÉgrehajtása terén nem lehet alkunak helye és nem szabad tűrni azt, hogy csak azokat a törvényeket hajtsuk végre, amelyek nekünk tetszenek és ne vegyűnlpudomást azokról, amelyek nekünk nem tetszenek, A törvényesség, a legitimitás elve nem merülhet ki egyetlen egy alkotmányjogi kérdésben, hanem kell,-hogy uralja az egész kormányzatot és közigazgatást. Esek utin áttért a gyáripar helyzetére, visszapillantást vetve a gyáriparnak a forradalmak óta történt fejlődésére, !T e m tagadhatja senki, hogy a forradalmak után a magyar gyáripar SZÍVÓS munkával nagyot alkotott # a munkafegye^ lem lényegesen javult, a termelés növekedett, sőt jelentékeny mennyiségben exportra is jutott. A folyó évi visszaesésnek két' oka van. Az egyik a vi~ lágpiaci áralakulás nevezetesen száraknak nagyarányú hanyatlása és ez** zel^kapcoolatban a jLogyasztás tartózkodása a vásárlásoktól, a másik oka pedig exportunknak csaknem teljes megszűnése valutánknak, hirtelen bekövetkezett és örvendetes javulása következtében, he bármilyen káros hatásai is vannak a mai állapotnak, ez mégis csak egy gyógyulási processzus. Innék be kellett következnie, merfjlerongyolt pénzügyeink javulása nélkül az ország gazdasági élete egészségessé nem válhat. Természetesen nem szabad tétlenül nézni a babokat, és azoknak esetleges fokozódását, hanem az államnak minden lehetőt eí kell követnie- a gazdasági válság hatásainak mérséklésére, mely irányban főleg két teendőre van szükség. Egyfelől a magyar gyáriparnak hatásos védelmet kell nyújtani a külvöldi cikkek beözönlése ellen,nehogy a nemzeti termelésben fájdalmasan szünet álljon be és a munkanélküliek százezrei kerüljenek az utcára, másfelől peédg nagyarányú állami megrendeléseket kell kiadni a gyáripar foglalkoztatása végett, de amelyeknek kiadása fontos állami érdekekből is kívánatos. Hegy megelégedés—l sel konstatálja, hogy a kormány mindkét irányban a kezdeményezést * ' megragadta egyrészt azáltal, hogy a vámokat az iparcikkekre nézve az •aranyparitásig emelte fel, másreszt pedig azáltal, hogy az összes gazdasági minisztériumok olyan nagyarán^ja beruházási programmon dolgoznak, amely megvalósítása esetén termékenyítőleg fog hatni a magyar gyáriparra. Ezután "behatóan foglalkozik az ország pénzügyi helyzetével, Mindenekelőtt arról a nagyjelentőségű eseményről emlékezik meg, amely az állami jegykibocsátó * . intézet felállításával végleges 32#kitást*Jelent az osztrák-magyar bankkal. BÖvid visszapillantást vet ezzel kapcsolatban arra a küzdelemre, amelyet a politikusoknak és közgazdasági szakembereknek jelentős része évtizedek óta folytatott az önálló magyar jegybankéit. Már 45 évvel ezelőtt a volt szabadeívő pértbál 76 képviselő azért lépett ki. mert a bankkérdésben nem osztotta a párt többségének álláspontját. 0 volt az önálló magyar jegybank felállítását követelő kisebbségi vélemény előadója. Ez a törekvés akkor nem sikerült és az azóta történt kísérletek is sikertelenek maradtak* Most a végzetes trianoni béke, amely likvidálta az osztrák-magyar jegybankot, , • imiipi reánk kényszeritette az önálló magyar jegybankot és mindenesetre különös, hogy közgazdasági önállóságunknak ezt a lényeges attribútumát most ellenségeinknek köszönhetjük. Az önálló magyar jegybank ellenzői mindig arra hivatkoztak, hogy ha felállíttatnék az önálló magyar jegyintézet, akkor nagy díszparitás volna a magyar és az osztrák valuta között. Hát most megvan az önálló magyar jegybank és csakugayan megvan ez a díszparitás^ - de nem az osztrák, hanem a magyar bankjegy javátf&'Az önálló magyar jegybank iránt folytatott küzdelem is egyik bizenyitéka annak, hogy a bizalmatlanság sajít nemzetünk életképessége és alkotó ereje iránt nagy akadálya volt a múltban fejlődésünknek és a magyar nemzeti állam kialakulásának^ ffagy elismeréssel nyilatkozik Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek működéséről és arról a törekvéséríl, hogy valutánkat megjavítsa és államháztartásunk deficitjét csökkentse. Konstatálni kívánja azt. hogy az ipar és a pénz intézetek a nemzetért meghozták már a kívánt áldozatot^es kiállótták a nagy érvágást, abban a reményben, hogy nehéz munkával és kitartással sikerülni fog az elveszett erőket kipótolni^ Megnagyobb nyomatékkal hangsúlyozza azonban, hogy ennek az áldozatnak az egész országra nézve csak akkor lehet haszna, ha a többi termelési.^ágak, elsősorban^pedi^ a földbirtok, amely a nemzeti vagyon legértékeseb^s legjövedelmezőbb rcsze, ép oly mértekben adózik és járul hozzá az állami terhekhez., mint a magyar ipar és a magyar itóke. Ha ez. ne'Vog bekövetkezni, előre bejelentjük, hogy szigorúan ragaszkodni fogunk a törvény ama rendelkezéséhez, amely -szerint ebben az esetben az iparvállalatok által befizetett összegek Visszatérittetnek. Beszéde végén sajnálkozásának'adott kifejezést amiatt, hogy kormányzási politikánk erősen engedi magát befolyásolni azon tömegek hangulatától, amelyeknek kezében van a képviselőválasztásokon a döntés. Ellenben igen kevés súlyt^fektet a^nemzet értelmiségére, sőt elnézi, hogy az utóbbiak befolyása lépésrőé lépésre háttérbe szoríttatik, A nemzeti intelligenciának a megbecsülését követeli, és hangsúlyozza, hogy a magyar gyáripar mindenképpen igyekezni fogjglőmozditani azt, hogy a nemzet intelligenciája helyzkedjék el az iparban és a kereskedelemben. De ugjBBnaz a védelemig megbecsülés, amelyet a nemzeti intelligencia számára követelünk, méltán megilleti
