Napi Hírek, 1921. május
1921-05-21 [0012]
A Jókai szobor mai leleplezési ünnepelvén /• e- Berzeyiczy Albert mint a szoborbizottság elnöke üdvözölvén a megjelenteket, elmondta a Jókai szobor létrejöttének ' viszontagságtóljes történetét s köszönetet mondott mindazoknak kik anpak létesítésen közreműködtek, különösen kiemelvén a szol ooy alkotójának, Stróbl Alajos mesternek érdemét. Köszönetet moridoxt a megjelenteknek közöt;ük a külföld képviselőinek is. „ , Mialatt a lepel lehullott az emlékről, Berzeviczy i^v folytatta: . ' , Tizenhét súlyos év után ma tehát, habár csak szobor alakjában viszontlátjuk a költőt; de ő nem látja viszont azt a Magyarországot amelynek képén megtörő szeme utolszor nyugodott. Az akkori büszke, nagy es erős ország helyett szomorú, összetört, KI fosztó ut és megcsonkított hazát lát; látja, hogy gyermek., ora játszóterei idegent uralnak és idegent ural legtöbbje azoknak a történettől megszentelt helyeknek, meíveknek emlékeit aranyszálakként fűzte regényei szingazdag szövedékébe. De ha ő velünk könnyekét hullathatna ma, megértené azt ís s ^ hogy ma még u agy óbb .szükségünk van, mint éltében volt az o költészetének csodás világára, mely akkor csak gyönyörködésünkre szolgált, ma vigasztalásunk és reményeink forrása. Jókai ma úgyszólván az egész müveit világé; de költészetének a nemzeti érzéstől rezgetett húrjai csak hozzánk szólnak és csak hozzánk szól bűbájos nyelve, melynél zengzetesebbet, színpompásabbat, megráz óbbat és andalítóbbat a magyar elbeszélő' próza nem mutathat föl. Négy korszaknak volt ő a költője, a forradalom előttitől kozdve áz uj alkotmányosság korszakáig . Bámulatos termékenysége ebben a legutolsóban nyert legnagyobb lendületet. Ötvenévés iroi pályája örömünnepén elmondhatta: Életemnek alkonyán megvan az a lelki megnyugvásom, hogy a miért ifjúkoromban lelkesültem, azt vénségombén megvalósulva látom, hogy nem hiába hirdettem a föltámadást.* Nem hiába hirdette akkor régen," hirdesse most érczalakjá újra, mert uj föltámadásra van szükségünk. Dus szellemi örökségéből magunkévá kell tennünk azt a hitet is, mellyel a lángész öntudatlanságával s az öntudatlanság erejével hitt az ideálokban is. Ez á hit a szívben gyökerezett mint a hogy abban gyökerezett költészete. Ő monda: A nap csak eszköz, a föld a czél, bárha ez forog amaz körül; s a mindenség közepe néma Syrius, hanoin az emberi sziv, mely megtelt Istennel! Hetvenkettedik évfordulóján annak az emlékezetes napnak, melyen a Jókaitól is dicsőitett névtelen hősök újra kitűzték a nemzeti lobogót Budavár ormára, avatjuk föl s adjuk át az utókornak annak a költőnek a szobrát, akiben megtestesült az a tiszta, igaz, magyar nemzeti irodalom, mely hivatva van a maga ihletével fölneveini á névtelen hősöknek azt az uj nemzedékét, mely a romiaibói újraépült Magyarország fölött fogja majd lobogtatni a feltáraadás zászlaját 0 Mint a szebb jövő symbolumát adja át á szónok a szobrot a székesfővárosnak azzal a kéréssel, hogy őrizze, gondozza azzal a szeretettel, amellyel Jókai vallotta ot honának s gazdagította csodálatos munkássága emlékeivel Budapestet,, Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a kormány nevében a következő szavak kíséretében tette le koszorúját a Jókai szobor talapzatára: ' v „ . • _ . . __ . A magyar királyi kormány nevében szívbeli megilletődéssel és hódolattal teszem le a nemzet babérját és virágát Jókai Mór szobrának talapzatára. - á világ legnagyobb álmodójának, ki egykor - könnyterhes magyar megpróbáltatások nehéz idején - segített feléleszteni a nemzetet balzsamos humorával, szárnyaló képzeletével és élő magyar hitével és a ki képszobor másában most köztünk ime újra megjelent. _ Hallgass meg engem Almok Almodója, tulajdon vered kialTbelőlem egy megtiport országnak nyomasztó mélyéből föléd! Hallgass meg engem'és segits nekünk visszaálmodni azt az egy hazát, moly egykor egészen a Tiéd vala! Ne engedd Te meg, hogy kishitű csüggedésnek dermesztő zúzmarája üljön magyar lelkeken; ne tűrd Te azt hogy a délibábos rónán kinzó gyötresek gomolyaga szálljon és cselekedjed azt, hogy most, mikor nyár előhavában erőszakkal elszakított leváló magyar részeken, - tőlünk oly messze és mégis r oly közel, - pirosló'hajnal pirkadásakor a csalitban meg fog szólalni a pitypalaty: sok milliónyi eltépett magyar hü szivéből Jókai bűbájos nyelven zengjen mindörökkön a válasz neki . Megjöttél közénk ércszobor formában, -Zúgjon ércszived mint a zivatar, magyarnak és külföldnek egyaránt! A magyart tanítsd meg arra, hogy őnszivében tanuljamegbecsülni önfaját és ne felejtse el, amit Széchenyi emlékezeté -ben megírtál nekünk- hogy ha eg:/szer az élők cserben akarnák hagyni e hazát, Ti halottak vissza fogjátok tartani őket. Távol s közel külföldnek pedig zend el azt, hogy mi egy ezredévnek vagyunk összekovácsolt nemzete és a mostani nagy tűrésnek rettentő próbáját tűrjük azért ki, mert általa uj ezer évet fogunk kiérdemelni * Családom nagyja, fajunknak dicsője, Téged illessen minden hódolat, mert megjöttél közénk és beváltod szent ígéretedet, hogy soha ol nem muló szellemed szárnyain az örökkévalóság felé viszed e soha meg nem haló nemzetet.
