Napi Hírek, 1921. május

1921-05-21 [0012]

A Jókai szobor mai leleplezési ünnepelvén •- , Berzeviczy Albert mint a szoborbizottság elnöke üd­vözölvén a Megjelenteket, elmondta a Jókai szobor létrejöttének ' viszontagsagteljes történetét s köszönetet mondott mindazoknak, kik annak létesítésen közreműködtek, különösen "kiemelvén a szo­bor alkotójának, Stróbl Alajos mesternek érdemét. Köszönetet mon. doxt a megjelenteknek közötük a külföld kénviselőinek is. . , Mialatt a lepel lehullott az emlékről, Borzeviozy i^v folytatta: oJ , Tizenhét súlyos év után ma "'tehát, habár csak szobor alakjában viszontlátjuk a költőt; de ő nem látja viszont azt a Magyarországot amelynek képén megtörő szeme utolszor nyugodott. Az akkori büszke, nagy es erős ország helyett szomorú, összetöri, Kifosztott és megcvsonkitott hazát lát; látja, hogy gyermekkora játszóterei idegent uralnak és idegent ural legtöbbje azoknak a történettől megszentelt helyeknek, melyeknek emlékeit aranyszá­lakkent fűzte regényei szingazdag szövedékébe. De ha ő velünk könnyekét hullathatna ma, megértené azt is hogy ma még uagyőbb .szükségünk van, mint éltében volt az o költészetének csodás világára, mely akkor csak gyönyörködésünk­re szolgált, ma vigasztalásunk es reményeink forrása. Jókai ma úgyszólván az egész müveit világé; de költé­szetének a nemzoti érzéstől rezgetett húrjai csak hozzánk szól­nak és csak hozzánk szól bűbájos nyelve, melynél zengzetesebbet, színpompásabbat, megrázóbbat es andalítóbbat a magyar elbeszélő' próza nem mutathat föl. Négy korszaknak volt ő a költője, a forradalom előtti­től kezdve az uj alkotmányosság korszakáig. Bámulatos termékeny­sége ebben a legutolsóban nyert legnagyobb lendületet. Ötvenévés iroi pályája örömünnepén elmondhatta: Életemnek alkonyán megvan az a lelki megnyugvásom, hogy a miért ifjúkoromban lelkesültem, azt vénségembén megvalósulva látom, hogy nem hiába hirdettem a föltámadást.' Nem hiába hirdette akkor régen,' hirdesse most ércz­alakjá újra, mert uj föltámadásra van szükségünk. Dus szellemi örökségéből magunkévá kell tennünk azt a hitet is, mellyel a láng­ész öntudatlanságával s az öntudatlan ság erejével hitt az ideálok­ban s i\s. Ez á hit a szívben gyökerezett mint a hogy abban gyöke­rezett költészete. Ő monda: A nap csak eszköz, a föld a czél 5 bárha ez forog amaz körül;^s a mindenség kijzepe nem a Syrius, ha­noin az emberi szív, mely mégtelt Istennel! Hetvenkettedik évfordulóján annak az emlékezetes nap­nak, melyen a Jókaitól is dicsőitett névtelen hősök újra kitűzték a nemzeti lobogót Budavár ormára, avatjuk föl s adjuk át az utó­kornak annak a költőnek a szobrát, akiben megtestesült az a tisz­ta, igaz, magyar nemzeti irodalom, mely hivatva van a maga ihle­tével fölnevein i a névtelen hősöknek azt az uj nemzedékét, mely a romjaiból újraépült Magyarország fölött fogja majd lobogtatni a feltámadás zászlaját,, Mint a szebb jövő symbolumát adja át á szónok a szob­rot a székesfővárosnak azzal a kéressél, hogy őrizze, gondozza azzal a szeretettel, amellyel Jókai vallotta otthonának s gazda­gította csodálatos munkássága emlékeivel Budapestet,, Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a kormány nevében a következő szavak kíséretében tette le koszorúját a Jókai szobor talapzatára: ' ] • , _ , A magyar királyi kormány nevében szívbeli megillető­déssel és hódolattal teszem le a nemzet babérját és virágát Jókai Mór szobrának talapzatára. ? - á világ legnagyobb álmodójának, ki egykor - könnyterhes magyar megpróbáltatások nehéz idején - segí­tett feléleszteni a nemzetet balzsamos humorával, szárnyaló kép­zeletével és élő magyar hitével és a ki képszobor másában most köztünk ime uira megjelent. _. . , . ... Hallgass meg engem Almok Almodója, tulajdon vered kiált belőlem egy megtiport országnak nyomasztó mélyéből föléd! Hallgass meg engem"és segits nekünk visszaálmodni azt az egy hazát, mely ogykor egészen a Tiéd vala! Ne engedd Te meg, hogy kishitű csüg­gedésnek dermesztő zúzmarája üljön magyar lelkeken; ne tűrd Te azt hogy a délibábos rónán kínzó gyótrések gemolyaga szálLjon és cse­lekedjed azt. hogy most, mikor nyár előhaváhan erőszakkal elszakí­tott leváló magyar részeken, - tőlünk oly messze és mégis r oly kö­zel, - pirosló'hajnal pirkadásakor a csalitban. meg fog szólalni a pitvpalaty: sok milliónyi eltépett magyar hü szivéből Jókai bűbá­jos nyelvén zengjen mindörökkön a válasz neki . Megjöttél közénkércszobor formában" -Zúgjon ércszived mint a zivatar, magyarnak és külföldnek egyaránt! A magyart tanítsd meg arra, hogy ön szivében tanulja„megbeesülni önfaját és ne felejt­se el, amit Széchenyi emlékezeté -ben megírtál nekünk- hogy ha egyszer az élők cserben akarnák hagyni e hazát, Ti halottak, vissza fogjátok tartani őket, Távol s közel külföldnek pedig zend el azt, hogy mi egy ezredévnek vagyunk összekovácsolt nemzeté és a mostani nagy tűrésnek rettentő .próbáját tűrjük azért ki, mert általa uj ezer évet fogunk kiérdemelni. Családom nagyja, fajunknak dicsője, Téged illessen minden hódolat, mert megjöttél közénk és beváltod szent ígéretedet, hogy soha el nem muló szellemed szárnyain az örökkévalóság felé viszed e soha meg nem haló nemzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom