Napi Hírek, 1921. február
1921-02-08 [0008]
§« A Magyar Távirati iroda jelenti; A keresztény jjó'i Tábor ES folytatta sorozatos előadását. A régi képviselőház nagytermében ina délután 5 értkor Apponyi Albert gróf tartott nagyszabású előadást, amelyben nagyobbára külpolitikai kérdésekkel foglakozott. A képviselőház Üléstérre és karzata %titjd»4L^ megtelt hallgat ósággal^ Slacnta ker&it nemzetgyűlési képviselő megny itószavei után Apponyi Albert emelkedett szólásra. A közönség felemelkedett helyéről és percekig tartó tapssal és éljenzéssel üdvözölte Apponyi Albert grófot, aki a következő beszédet mondotta: - Igen tisztelt Hölgyeim éa Lraimf Ama sok csapás után, amelyeken nemzetünk az utolsó években keresztül ment, - az évekig tartó világháború szenvedései, megpróbáltatásai, veszteségei, értókn.egsemmisítései után két forradalom, az ország nagy részének idegen erők által való megszállása és kifosztása után-az a kegyetlen békeszerződés , amelyet reánk erőszakoltak, ugy érintette nemzetünket, ugy hatott reánk, minthogyha doronggal fejbe Ütöttek volna. .Elszédültünk tőle. És sokáig tartott, mig ismét feleszmélhettünk, mig az érzelmeknél azt a hullámzását, amelyet ez a szerződés kiváltott, ez érzelmeknek ezt a hullámzását követhette a nyugodt, a higgadt megfontolás.«pa azonban - azt hiszem - eljutottunk a fel eszmél esnek azon stádiumához, amelyben - bár érzelmeink változatlanok - azok viharzása nem akadályozza többé a hideg vérrel, 8 Ideg ésszel való megfontolását helyzetünknek, mert külpolitikánknak vezető elveit csak Ilyen hideg mérlegelés alapján állapithatjuk meg. Az alapvető tények, amelyekből külpolitikai irány adásunknak ki kell indulniok, a következők: két egymásnak látszólag ellentmondó ténykörülmény, áz egyik az, hogy az az állapot, amelyet a trianoni azerzó'dés teremtett, osak ugy, mint egyáltalán uzok uz állapotok, amelyeket Eurőpaszerte a legyőzött orázásokra rádiktált békeszerződéaek teremtettek, neír csupán tgazságtaléM^ianer '"a belső bomladozásnak olyan elemét rejtik magukban, hogy telje" bizonyossággal tarthatatlannak mondhatók. A másik alaptétel az, hogy ez időszer int józanul nem lehet gondolni e szerződéseknek rövid időn belül való megváltoztatására. A hatalom, a minden ellenállást letörni képes hatalom ma még mindig azok kezében van, akik ezeket a szerződéseket megfogalmazták^ ás a legyőzöttre ráerőszakolták. Hidegvérrel egyszerű lélektani lehetetlenség feltételezni, hogy azok, akik ezeket a szerdádéseket megfogalmazták, most hirtelen - mikor még meg sem száradt a tinta szónámig aláírattak, a revizió munkájához hozzányúljanak. Arra, hogy ezt a réviziót mindazoknak a hatalmi tényezőknek, - amelyek ma még ragaszkodnak a Versaillestó'l Trianonig megkötött szerződések komplexumához - akarata ellenére , saját erőnkkel, vsgy akár á lesújtott nemzetek egyesitett katonai erejével lehessen kierőszakolni, józanul nem ia lehet gondolni, vagy legalább ia azt kell mondani, hogy minden ilyen kísérlet a legkönnyelműbb v-bank játék volna a nemzeteknek, különösen a mi nemzetünk jövőjével. Tehát itt két, egymásnak látszólag ellentmondó ténymegállapítással van dolgunk. Az egyik az, hogy a szerződések által teremtett állapot tarthatatlan, a másik az, hogy ezidőszerint a lélektani alap feltételei hiányoznak azok megváltoztatásara, illetve ahhoz, hogy azok megváltoztatásánál* munkájához hozzá lőhessen fogni. Ki következik ebből? Az következik ebből, hogy a józan magyar reál politikának, érzelmeink háborgásának legyőzésével is, ezidőszerint széknek a szerződéseknek alapjára kell helyezkedni, ezeket kell kiinduló pontul elfogadni, az iránt kell megnyugvást kelteni, hogy mi ezeknek erőszakos megváltoztatására nem törekszünk, mert ha nem tehetjük, akkor frivol játék, Játszani ezzel a gondolattal, amit keresztül nem vihetünk. Haszon ebből semmi sem lehet, kár azonban és veszély igen nagj. Tehát ez azt jelenti-e, hogy belenyugszunk? Hogy véglegesnek elfogadjuk szt az állapotot, amelyet a trianoni szerződés Magyarországra teremtett? Azt jelenti-e, hogy végleg lemondunk históriai és természetes határainknak ujabb eléréséről? Eogv végleg^ berendezkedünk és megbarátkozunk Csonkamegyarorazág gondolatával* £s ezt én kifelé sem &Ilito&. A fTl ' tiQÍa közeiéinek egy kitűnősége hozzám egyenesen azt • 2? í? inte2;s » B0 £^ hajlandók vagyunk-e ml végleg lemondani minden területi revindikációról, mert ugy tudja, hogy ez a feltétele annak, hogy szomszéda iákkal és a szövetséges hatalmakkal normális bolitlkai viszonyba jöhessünk. Erre azt feleltem: Urami Kinek hazudjam, mikor ugy sem hinné el. Berni uí változatlanul ragaszkodunk ahhoz* a mi meg- győződéattnkböz, hogy ezek a szerződések- és .az általuk teremtett állapot tarthatatlan. Tarthatatlanok és pedig nemcsak a mi szempontjainkból, hanem - és erre fektetem a fősúlyt, sarópénak és a müveit nemzeteknek közérdekével is ellentétben áll. /Helyeslés./ Ipbhez mi ragaszkodunk. Azonban nagyon Jól tudjuk, hogy azt megvalósítani majd osak ükkor lehetünk képesek, ha őbennük is megérlelődik hasonló meggyőződés, azonban ennek lélektani órája ma még nem ütött, nerc üthetett, de egész bizonyossággal ütni fog, /Éljenzés./ Addig, legyenek meigsőződve, mi politikai kalandokba nem bocsátkozunk. Mi ennek a lélektani órának bekövetkezését bevárjuk nyugodtan, de munkásán, de törekvőén, de szakadatlanul dolgozva azon, hogy annak megjövetele siettessék az által, hogy nemzetünknek még ebben a osonka kerekben való kiépítése és megszilárdítása által is a bizonyítást erőteljesebbé és gyorsabbá tegyük, amely mellettünk fog szólni. /Tetszés./ Teljesen meddő dolog mind a propaganda-munkában, mind külpolitikánknak konoepolójában kizárólag a mi érzelmi világunkra éa a mi érdekeinkre alapítani bármit. Sz önmagában véve a nyugati »emzetekat vajmi kevéssé érinti. lékünk a mi igazunkat bele kell |apcaolnunk a müveit nemzetek közöa érdekeibe, /tfgy vanl/ A mi egész reménységünk, sőt az a majdnem matematikai bizonyosság, amellyel én látom a dolgok fejlődésót, az - nem tudom, gyorsabban vagy lassabban fog-e beállni, minő formák közt, nem tudom, - az hogy ami nejünk fáj. az Sára a müveit emberiségnek is, hogy aa, amit mi kívánunk, kívánalma Surópának ás a müveit népek erkölcsi rekonstrukolójának is, _ két igen egyszerű tételen alapul ez a bizonyosság, me+y két tételnek ven azután két melléktétele is. As egyik tétel kérdés alakjában felvetve igy hangzik: érdeke-e Surópának 'az, bogy Keletearópában x rendezett íikajta*. az állandóságnak, nyugalomnak és a felvirágzásnak zálogát magukban hordó állapotok létesittessenek-e, igen, vagy nem? Srre a kérdésre nem Jöhet más felölet, mint, hogy igen, mert hiszen be a kis Macedónia állandóan 8 felrobbantás és lángragyulás veszedelmével fenyegette egész Surópáí; hát egy egész Eeleteurópanak kae#* dóniává alakitáaa annál akutabb, ermál közvetlenebb veszélyt farfajxcaz magéban. Ha egész keleteurőpa gazdaságilag hanyatlik, mint fogyasztó és osekély mértékben jő tekintetbe, mint termelő s nem nyújts ja azt, amire a Nyugatnak szüksége van, ami pedig annál szükségesebb,, mert belátható időkre ki van kapcsolva az orosz birodalomnak óriási
