Napi Hírek, 1921. január
1921-01-29 [0007]
§. A Magyar Táv ir at i 1 r oda Jelenti: A Magyar Közgazdaoági Tar sas ág~*abo na el látási ankétje mai harmadik napjának első előadója Varina Ed3 fővárosi tanácsnok veit, ki na^y alapossággal vizsgálta a főváros ^ibonaellátásának problémáját. A városi fogyasztó lakosság szempontjából szól a kérdés ne z, másfél millió lakos szempontjából ? kik az ország összlakosságának egyötödét teszik. A fővárosi lakos ág mai főtápláléka a li a?, t,' rocít a hus annyira mcgdrágult, hogy kevesen biriák vásárolni és igy a köz vágó hidak és vasárcsarnokok husforgalma 1913-óta 73 j£-,kal csökkent. ' w n , , Az előadó / a*£vizsgalja J hogvxallunktő~ városban a liszt ellátás tekintetében. Immár méfrodik éve, ho^ a lisztfejkvóta napi 12 és 20 deka között mozog. Ha már elérkezett az ideje, hogy hétéves bőjtölés után a nelyzet javuljon. Szaki tanunk kell azzal a helytelen állásponttal, nogy t. i. az eddigi lisztfejadagot továbbra is fenn.iehet tartani. Előadó nézete szerint a minimális lisztfejkvota legalább is napi 30 deka. Emel ett a nehéz testi munkások havi lisztpótléka az eddieri mértekben meghagyandó. Tengeriliszt egyáltalán ne kerüljön szétosztásra". Ez a kérés nem túlzott, mert az ország megcsonkított állapotában is képes előállitani a megfelelő kenyér adagot. A gnoona szabad forgalmának kérdésére rátérve, ki1 áü jelenti, hogy ezlelső időben azt fogja maga után vonni, hogy a termelők tartózkodni fognak a gabona Sibadását ól. Azok pedig . akik mégis el fogják adni gabonájukat, ezt csakis többszörös biztonság mellett, vagyis nagyon drága áron fog ják. megtenni. A végleges gabonaár.kialakulása kétségkívül kapcsolatban lesz az exportárral. Ilymódon a 3800 koronás búzaár nem lesz fantázia ós a barna kenyér ára,n#- . 20-25 korona lesz. Tapasztalati tény, hogy a" kenyér és lisztárak drágulása egyrészt a többi élelmicikkre lesz kedvezőtlen hatással / aminek elmaradhatatlan kö rctke zménye a munkabérek, valamint általában a kereseti igények emelkedése. kétségtelen, hogy ez a gazda- sá„gi dráguló^folyamat nem áll meg a főváros hatarain belül, hanem kiterjed a' vidéki, tehát a mezőgazdasági munkásokra is. Sz a végtelen körforgalom egyrészt a termelőkre nó*zve problematikussá teszi a magasabb ár remélt előnyeit, másrészt a főváros közönségét súlyos közélelmezési és közgazdasági következményekkel járó esélyeknek teszi ki. A szabad gabonaforgalom te nát a fővárosra katasztrofális következményekkel járna, melyért a felelősséget senki, tehát a koimány sem vállalhatná. A hatósági lisztéi Látással kapcsolatban két oldalról is felvetették azt a gondolatot, hogy az ellátatlan lakosságnak csak egy részéről gondoskodjék az állam..2 javaslat gyakorlati kivitele a fővárosban oly nehézségekkel járna, hogy a gondolat alig valósitható meg. A fővárosban a lakosság szétválasztása, kategorizálása rendkívül nehéz feladat. A kateábri zálás történhetik vagyoni alapon,a lakás szerint, a cseledtartás vagy foglalkozás szerint. A fővárosban egyik módszer sem válna oe. Legalkalmasabb még a foglalkozás szerinti kategorizálás, de itt is mutatkoznak eltérések a foglalkozási ágon belül, amelyek ezen alapot bizonytalanná teszik. Nehézzé teszi a lakosság osztályozását a családok heterogén összetétele. Nehéz me^llapitani, hogy az egyes kategóriák között hol a határ. Végül nehézsége okoz á családokban mutatkozó különféle soeciális viszony. A kategóriáé hós megejtése az i gazolás nehézségein, is megakadna, mert a legtöbo érdekelt egyónenkint volná elbírálandó, a panaszok végtelen sokasága ^merülne fel, óriási szervez étnek*- kel le ne a nyomozás munkáját végezni. Felmerül tehát az a kérdés, hogy ezen költségeket "érdemes-e a kategorizálás munkájára áldozni. Ha az 1910, ovi népszámlálás adatait nézzük, azt találjuk, hogy a kereskedők, iparosok, vállalkozók, ügyvédek^ orvosok, művészek családtagjaikkal együtt 120.000 lelket tettek ki, tehát az összlakosság 10-12 ^-át. A megtakaritás tehát oly csekély volna, hogy a lategorizálástól takarékossági szempontotok boT is cl kellene tekinteni. Fölvetették a kérdést, hogy milyen erkölc si alapon igénylik azt a fogyasztók, hogy a termelő gazdák a búzát maximált áron szolga Itassak be az államnak és ennek utján a rom termelő fogyasztóknak, különösen akkor, mikor a maximális ar nem olyan töUfczöröse a régi búzaárnak, mint ahányszorosan megdrágult sok olyan cikk, amelyre a mezőgazdaságnak feltétlenül szüksége van. Egy üzem rentabilitásának helyes magiteleséhez az üzem teljes eredményét kell figyelembe venni." ily alapo?.^ el járva , azt látjuk, hogy a mezőgazdasági üzemekben a buzánEe rozson kivül, melynél tényleg csak 2'00-tól 3500 %~QQ -JH áremelés, a többi cikkek -;oval nagyobb arányban drágultak. A mag var ökörnél a drágulás 6870 %, a sertésnél 11.153 i*árpánál 9064 % t zabnál ^517 í, tengerinél 8737 1, burgonyánál 6157 %. szénánál 4066 %, tojásnál 680^, csirkénél 5700 |, babnál 7200 %, máknál 8300 % . A meWgazdasági üzemek tehát mégis megtalálják üzemeik egyensúlyát. Gaal (jászt on\ javaslataira az előadó következőket jegyzi meg. Ha áz ipari munkásokról a gyárosnak kell gondosKoonia, ugy kérdés, hogy a családtagokról ki gondoskodjék. Ily esetben az a veszély fenyeget, hogy a gyáros családos munkásait egyszerűen elbocsátja.' Gaal üaszton követeli, hogy az ellátatlanok lisztellátási többletét, 9 milliárdot, az állam adóban hajtsa be. Ifagy különbség azonban, hogy ezen 9 milliárd elmaradt basztfü>£ "" vagy hogy az állam ezW mint adót veti ki.
