Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1912

XXIV

»Sächsische Schweiz«-ban, ne hallgassatok már dalomra, hanem merüljetek el a táj szépségeinek szemléletébe !

Valóban, itt csak nézni lehet meg csodálkozni. Ép az obergrundi völgyszorulatban vagyunk. A partok magas lejtőit frissen kihajtott bükkösök meg örökzöld fenyvesek borítják. Jobboldalt a hegytetőről »Bohemia« szobra tekint ránk, a láthatárt a Rosenkamm kúpjai zárják el, mintha nem is folyón, hanem valamilyen norvég fjordban eveznénk. Mindjobban szorul a völgy, meredek, erdős magaslatok tornyosulnak szakadékokkal váltakozva. Az egyik granitszirten szt. Adalbert — a hajósok védőszentje — áll, kihez a »Mönch« meg a tulsóparton a »Nonne« sziklák hajolnak. így haladunk Mittelgrund és Niedergrundon át a magas sziklafalak aljában meghúzódó Herrenkretschenig, hol a regényes völgyből jövő Kammitz szakad az Elbe-be. Ahol csak a partalakulat engedi, csinos községek tündökölnek. Nem lehet itt ros3z mód, ahol oly sűrűn laknak az emberek és ahol oly élénk a közlekedés. Minduntalan találkozunk hajóval, hol személy, hol meg nehéz uszályokat vontató gőzösökkel. Alig férnek el a keskeny Elben. Milyen szegényes ehhez képest a mi dunai forgalmunk! Ott órák múlnak, mig hajóval találkozunk, itt meg mellettünk versenyt szalad a »Kaiser Wilhelm« luxus hajó. Élelmes ám a Sächsisch-Böhmische Dampfschiffahrt-Gesellschaft. Vannak concert hajói, luxushajói is, melyeken zeneszóval viszi a világváros, Drezda lakóit Leitmeritzig és vissza. Lehet-e kényelmesebb és szebb élvezetet képzelnünk: Festői táj, folyami levegő, katonazene, kényelmet, kitűnő konyhát nyújtó szalongőzös! Szomorúan gondolunk haza, ami szép Vágunkra. Vadregényes az is, tán sok helyütt határozattan szebb, festőibb a partvidéke. Szélesebb és mélyebb a medre is, és azon csak tutajokon lehet járni. Sajnos, még hátra vagyunk! Mikor fogunk mi 3—4 millió idegent csalni vadregényes Vágunkra! Mikor lesz ami szulói vagy man-