Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1912

X

Megkondultak a brünni tornyok harangjai hajnalra s rá viszonzásul »Munkára fel«-t búgtak a gyárak dudái. Melodikusán cseng-bong az »Ora« szó, szigorúan és röviden a keserves »Labora«. Nyitogatják a boltokat, öntözik az utcákat, itt is, ott is egy öreg néne bandukol a maga meghitt templomába. Nézem az ébredező várost, az idegen arcokat, hogy felismerjem bennük a rikkancs, a kéményseprő, a kofa, a gyármunkás, a comptoirista ismert típusait, de ime már megelőztek diákjaink.

Valami különös öröm az a diák szivében, ha jóval az obiigát találkozó előtt talpon lehet, kiosonhat a vendég- fogadó kolostor templomán át és maga járhatja be a várost, hogy a maga szemével nézze a dolgokat, maga szerezzen topográfiai tájékozódást. Olyan mint a kisgyerek, kinek szűk az álomra ringató bölcső, a szobácska melengető szöglete s négykézláb mássza be az egész házat, az egész udvart. Tágulni akar az ő látó-köre is.

Hol voltatok fiúk ?

Voltunk a minoriták kettős templomában. Roppant érdekes ! Két hatalmas templom áll közvetlen egymás mellett. Csupa oltár, szobor, freskó, bukfencező angyal az egyik, igazi bárok templom, a másik pedig a lorettói ház hű utánzatát meg a római »Scala santa«-t foglalja magában. A Scala sántán ott álltak a tövissel koszoruzott Krisztus meg a római, marcona katonáknak embernagyságú szobrai s oldalt a kezét mosogató Pilátus. A sárga meg kék üvegtáblákon átszürődő napfény oly különös szinpom- • pába öltözteti a templomot. . . Voltunk a dómban is. Csak kívülről mutatkozik szép gótikus szentegyháznak. Kiszögellő kápolnái, gyámfalai, bejáratai gyönyörűen tagozzák, egyik sarkán áll Kapisztrán János szószéke is, de belül csak a szentély gótikus, hajója még a bárok mezt viseli.

A mi útunk pedig a városháza mellett vitt el, feleli a másik csoport. Gót tornyocskákkal ékesített kapuján át