Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

i, kedves Ifjak, nagy vonásokban szemetek elé állítottam kegyelmes érsekatyánk képét, bogy tanulságul őrizzétek meg szivetekben.

Van tán köztetek is, aki az ijú Vaszary szegényes körülményeiben önmagára ismer, mert az élet szükségeivel kell megküzdenie annak a családnak, melyhez tartozik. Ne panaszkodj sorsodra, kedves Ifjú, ba szegény körből származol, csak akkor, ba e körben nem tanultál jámbor istenfélelmet, erkölcsi finomságot és nemes becsületérzést. Szegénységed, nem tehetős voltod nem szégyen, csak akkor, ba nem ad rúgót lelkednek, hogy kifejtsed a bensődben szunnyadó erőket: szorgalmadat, munkaszereteted, nemes becsvágyadat. Szűkös viszonyaid sohase riasszanak vissza, hiszen te is »állasz küszöbén még ifjú életednek« és

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

Az eró'tlen csügged, az erős megállja.

És tudod az erő micsoda ? Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Legnagyobb célod legyen itt a földi létben, »Ember lenni mindég, minden körülményben.« így tett ősz prímásunk is, mindenkor egész ember volt. Mint tanuló ifjú