Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911
6 száraz kenyeret hagyhassa honn az iskolából éhesen megtérő gyermekeinek. Arcának verejtékével s bánatos szemének könnyeivel áztatta a rögöt, melyen dolgozgatott, de az / Ur szemében e könnyek drága gyöngyök voltak és megfizetett értök. Megáldotta kis gimnazista fiát fényes ésszel, ernyedetlen szorgalommal s ennek fejében kijárt neki a premontreiek konyhájából egy-egy meleg leves meg főzelék az otthoni száraz kenyér mellé. Nem alamizsnakép, hanem jutalomkép. Cserélt-e volna a kis Ferenc társainak leg- vagyonosabbikával is? О nem, az nem kapott a jó Bolaházy tanár ajánlatára a tanárok konyhájából, sem a Fejér prépost alapítványából segélyt édes anyja számára. Ferencnek volt is tekintélye társai előtt. Az iskolában az elsők közt jelent meg, hogy ministráljon és leckéit ismételgesse, aztán eminensekre feleljen. Felelt is úgy, hogy hat osztályon keresztül végig eminens volt. De nemcsak az iskola padjai közt uralkodott az okos és mégis szerény diák, hanem künn ff a szabadban, a labda játékban is. О volt a játék vezetője és lelke, akár a szőlőhegyekre nyíló »kopasz dombon« ütötték a labdát, akár a Balaton hullámait szelték fürge karjaik. És ha a hullámzó Balaton tetején csónakáztak, mindig megragadta figyelmét a tóba nyúló tihanyi bércfok. Korábban csak a bércfok csodálatos visszhangja érdekelte, a népmonda megátkozott tündére, ki valamikor »csengő, szép szavával kevélyen visszaélt, Istennel és emberrel negédből nem beszélt, most bárki szóljon hozzá, bár gazdag és szegény, felelni köteles rá e bércek tetején« (Garay), később a bércfokon büszkélkedő tihanyi templom és kolostor és az ódon templom kriptájában nyugvó I. Endre király. Ha megkondultak az apátság harangjai, hogy karimára szó
