Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

vagytok, láttatok e sokat, mi a programmotok . . . hanem egyenest az ebédlőbe vezetett, ahol már mosolygott ránk a friss vajaskenyér . . . Elszállásoltak akár a ház gyermekét, jutott ágy is, paplan is ... és amit nem kértünk, ebéd és vacsora is, amiért csak magyar garassal fizettünk. Amilyen a gazda, olyan a fia. Az a sok konviktor, csupa friss, piros pozsgás képű eleven náció, mind olyan nyilt, barátságos, mintha mindannyiunk bölcsője egymás mellett ringott volna. Van még magyar vendégszeretet és mondhatjuk kongreganista testvéri szeretet, Az lehet aztán barátságos mosoly, mellyel a Nagyasszony e házra néz.

Első utunk a királyi várba vezetett, ahol már be voltunk jelentve. Van ott nekünk nagyszombatiaknak egy előkelő pátrónusunk, maga a várkapitány, Róth úr, aki a legbarátságosabban fogadott, melegen érdeklődött a nagyszombatiak iránt s gondoskodott róla, hogy a palota minden zegét zúgát is láthassuk, ami nem minden halandónak adatik meg. Fogadja ehelyütt is legőszintébb hálánkat.

Neki indultunk az érdekfeszitő tanulmányútnak. Csakögy káp- rázott a szemünk a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb látnivalótól. Az ámulat annyira elfogott mindnyájunkat, hogy a vezető német sógor magyarázatából csak itt ott esiptünk el egy szót: ez a kék terem, az a veres terem, ez meg a buffet terem, a bál terem, a trónterem . . . Két gobeliné állított meg sokáig utunkban. Budavár visszavétele: jobbról a csata kezdete, balról a győztes magyarok bevonulása Budavárába. Két millióra értékelte őket a tudós magyarázó. Legtöbbet időztünk a Napoleon teremben. Sorba odaálltunk az ablakhoz, melyből állítólag maga Nagy Napoleon nézte anno . . Pest elragadó vidékét. Egyik másik közülünk

szemlátomást belehizott ebbe a nézésbe. Hiszen nem is mindenki nézheti innét a vidéket, ahol Napoleon parádézott. О Felsége lakosztálya mellett jutottunk a Szt. István terembe. Végig sétáltunk a spanyol királyi pár vendéglakosztályán, megcsodáltuk Szulejman nyeregtakaróját, mely most spanyol fal a „rózsaterem“-ben. Végre megállapodtunk az Erzsébet múzeumban. A sok érdekes látni való mellett megragadta szemünket az imakönyv, melyben mutató gyanánt szerepel Deák Ferenc arcképe. Azon a helyen van nyitva, ahol a hazáért való imát olvassuk. Meg'átszik a könyven, hogy néhai királyné asszonyunk sokszor forgatta, mert már egy kissé megviselt állapotban van.

Itt láttuk egy órával a halála előtt lekapott arcképét is. Kimenet egyik társunk, O. F. úgy gondolta, hogy meggazdagitja azt az