Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

15 Mint aulista és érseki helynök. Tj^gyházkormányzati szolgálatában kötelességének teljesi- tésében pedans volt. Szentszéki jegyző korában a perek vezetésénél tanúsított finom tapintata, jogi tudása, sokol­dalú ismerete, az ügydarab alapos áttanulmányozása, az Ítéletek szabatos megszövegezése révén az esztergomi főegy­házmegyében ismert tekintéllyé lett. Ezen állásában készített ügydarabjai, előterjesztései, iratai mintaszerűek. Nagy munkakedvét és munkabírását jellemzi, hogy a primási udvar távollétében ő egymaga vezette, intézte min­den fennakadás nélkül az ügyeket; s már akkor megfigye­lés tárgyává tette a papok jellemét, mérlegelve azok érde­meit. Kitűnő emlékező tehetsége tette lehetővé a személyi ügyek pontos és gyors elintézését. Ezen állásában föllebbvalóinak a kegyeit sohasem haj- hászta, a kitüntetések után nem sóvárgott s Önérzetében sértve érezte volna magát, ha valaki neki azt csak ajátdani is merte volna. Hivatalát Isten után helyezte, annak áldozta rr minden idejét, összes tehetségét, gondját, fáradságát. 0 csak templomot és hivatalt ismert. Mig társai közül a napi munka után, ki ide, ki oda sietett, hogy idejét emberi te­kintetből kellemesen, szórakozással töltse el, ő egyedül maradt az aulában s végzett sétája után megelégedett egy szerény barát, avagy káplán társaságával, kivel — a prímás távol­létekor — a vacsorát elkölthette. Az aulában igy teltek napjai és évei egymás után, mindenkinek épülésére, mig végre maga Simor hercegprímás 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom