Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

9

rongálták, hogy az orvosi tudomány tehetetlenül állt vele szemben. Mindennek dacára erős akaratával oly sokáig tartotta magát, hogy csak 1907. december 22.-én feküdt ágyba, amikor keletkező tüdőgyulladása és nagymérvű gyengesége kényszerítették reá. Előzetesen felvette a betegek szentségeit. Ettől kezdve élete már csak a testnek küzdelme volt a lélekkel, inig végre december 28.-án, d. u. 2 órakor csendesen kimúlt.1)

Halálát senki sem várta. Nyugodt, békés, minden lelki tusa, agonia nélküli elszendergés volt a kimúlása. Olyan volt, aminő egy jámbor szentéletü és Istennek tetsző léleké lehet. Jó barátja, egykori tanártársa, Graeffel János esztergomi prelatus-kanonok, ki a nagy betegnél épen látogatóban volt, könnyes szemmel a következő szavakra fakadt: »No már ő sincs többé, a hálom társ közül magam maradtam.«

2

Tanári működése és a tanügy iránti szeretete.

M

ikor Szilányit 1856-ban a nagyszombati érseki főgimnáziumhoz tanárrá kinevezték, a tanári testület legnagyobbrészt fiatal, de később országos hírű tanárokból állott. A testület tagjai a következők voltak: Szuppan Zsigmond* 2) esztergomi kanonok, igazgató, Zsihovics Ferenc 3), Aschner

*) Egyházi Közlöny 1908. 1. szám.

2) f mint választott püspök 1881. július 17.-én.

3) f „ pozsonyi kanonok 1873. július 23.-án.