Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

2

ható nézetek kikristályosodtak, más nézetre tereljem. Néhány rövid, de az elemi tévedésekre rámutató hozzászólásra adott feleletből ugyanis meggyőződtem, hogy sokkal könnyebb a legelemibb félreértésekbe belecsontosodni mint azok legkisebbjét is újra elhagyni.

Hogy az »elsöpört« és »szappanbuborék módjára« elfújt axiómák ügyét mégis fölkarolom, azért történik, mivel a füzetke főleg a középiskolát vádolja, hogy ilyen abszurdumokkal bolondítja az ifjúságot, meg nem értett és hamis tételeket szajkóz és szajkóztat be a szegény tanulókkal. A füzetkében foglaltak eleinte egy napilap hasábjain jelentek meg és így igen sok tanuló is hozzájutott azok olvasásához. A nem szakképzett közönség is elolvasott egyet-mást e bombasztikus állításokból, s mivel az állításokat ellenőrizni vagy azokat megbírálni nem tudhatta, feltétlenül kérdőjelek elé került. Ezt annál is inkább kell gondolnom, mivel a füzetke tárgyalása igen fölén}Tes hangú és oly határozott és mindent lekicsinylő, hogy az ember nem tudja, mi nagyobb benne, a tévedések-e vagy az önteltség ? Az ily vakmerőség imponál a nem szakembereknek és még inkább a tanulóknak. Azt gondolják, »hogy ha nem volna igaza, még sem merne így beszélni.« — A tanulóifjúságnál hozzájárul az is, hogy sokan amúgy is hangoztatják, hogy oly dolgokkal kell foglalkozniok, amikre soha sem lesz szükségük. Ha még hozzá azt is hallják, hogy a nehéz dolgok nagy része ostobaság, a tanár által sem értett téves állítás, bizonyos, hogy kapvakapnak az ily mondásokon és a tárgyat is, a tanárt is, az iskolát is kifigurázzák, irántuk való bizalmuk megrendül és az ily tárgytól azt a kis kedvöket is elvesztik, ami tán még megvolt.

Ezen félrevezetett közönség és főleg ifjúság érdekében határoztam el, hogy a nevezett füzetkét figyelembe veszem és annak állításait a nem szakembereknek és az ifjúságnak megmagyarázom és lehetőleg részletesen, általuk érthető