Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
15 Augusztus 11. Déváról kirándulás Tövis-re Boer Jenőhöz, akinek szeretetreméltó családja körében mint idegenek csakhamar otthonosan éreztük magunkat. A kalapács pihent. Geologizálás helyett vallásbölcseleti eszmék fejtegetésében volt részünk, amelyre Boer Jenő-nek legutóbb megjelent munkája és nagy olvasottsága adott alkalmat. Augusztus 12, Tövisről vasúton Szovátára; a természetes sós sziklák és sóstavak megtekintése. Igen érdekes a sófürdő sivár, kopár környéke. Mindenütt sót izzad a föld; sóval keveredik az út pora; sót fogyaszt a növényvilág, amelynek sajátos formációját főleg az úgynevezett salsolá-k képviselik; só impregnálja a kutak, források vizét is. Maga a fürdőtelep azonban érdekes kivétel, mert dús lombozatú tölgyerdők méhében fekszik, úgy, hogy a közönség gazdagon élvezheti az erdő nyújtotta szépségeket. Legnagyobb nevezetessége azonban úgy Szovátának, mint a szomszédos Parajd- nak azok a fehér, az esővíztől fantasztikusan kicsipkézett, szabadon álló, természetes sósziklák, amelyeknek párja Európában csupán Spanyolország földjén található. Márgatalajból buknak ki, amely egy kevéssé át is járta őket; innen magyarázható nagy ellent- állásuk az időjárás viszontagságaival szemben. Maholnap azonban mégis védelembe kell venni ezeket a pótolhatatlan, természeti ritkaságokat, mert az atmoszféra végre is diadalt arat fölöttük és elpusztulnak. Szováta második nevezetessége a sós tavak. Hatalmas vizmedencék ezek, amelyekben túltelített sós viz van s amelyeknek medrét és oldalfalait tiszta szinsó alkotja. A sós viz töménysége oly nagy, hogy a fürdöző ember egész kényelmesen állhat benne, pedig szédítő mélység tátong alatta. A szó igazi értelmében gázolni lehet habjaiban s nyakig merülve gyalogszerrel járni az egyik parttól a'másikig, csupán az egyensúly fenntartásáról kell gondoskodni. A tavak vize meleg, ami azért is nevezetes, mert hazánkban másutt meleg, sós vizeket nem lehet találni. Hőmérsékiik mindig magasabb, mint Szovátának átlagos, évi középhümérséklete s ami a legfeltűnőbb, a viz hőfoka lefelé fokozatosan emelkedik, úgy, hogy magasabb termetű ember egyenes állás mellett a lábfejtől a lábszár közepéig körülbelül 30° C vizet érint, s ha mélyebbre löki magát, még melegebb rétegeket tapos; a fürdőzők tehát tetszés- szerinti temperatúrában élvezhetik a fürdőt, csak a felső hidegebb és az alsó melegebb rétegek megfelelő összekeveredését kell eszközölniük, amit lábaikkal könnyen megtehetnek. — Este Szovátáról vonaton Parajdra. A parajdi állomásról térdig érő sárban, korom
