Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
8 fel tanyájukat, a munkás bányásznép kivándorolt: nincs sylvanit többé, minden elfogyott. Megismerkedtünk Eröss Antal tanítóval és póstamesterrel, dilettáns ásvány gyűjtővel, aki székely barátsággal fogadott és sok szép ásvánnyal kedveskedett. Délután gyalog Felső-Lupsára, ahol senki sem akart szállásra befogadni, úgy, hogy végül a bírónál húztuk meg magunkat. Az egész erdélyi úton itt találkoztunk a legbarátságtalanabb emberekkel. Julius 31. Lupsáról paskoló esőben gyalog Verespatakra. (Muska nevű faluban elvesztvén az útirányt és élő lényt nem látván, az „ucca“ közepén addig kiabáltunk, amig egy sápadt, vén asszony vánszorgott elő) Átkelve a hegygerincen már messziről láttuk az Orla, a Csetatye nevű hegyeket, amelyek természetes elő- és hátvédül szolgálnak a kis bányaváros számára. A hegyoldalakon mindenütt mesterséges terraszok, bányanyilások, amelyeket százados kőrakások választanak el egymástól. Megállunk. A zúzóknak messze hallatszó, tompa moraja úgy hat reánk, mintha valami világvárosba közelednénk. Állítólag 380 kisebb-nagyobb zúzó aprítja itt a környék ércét. A „vörös“ pataknak minden csepp vizét értékesítik; egyik zúzóból a másikba hömpölyög iszapos vize, hogy esésével mozgásba hozza a fapörölyeket, amelyek az aranytartalmú ércet porrá zúzzák, mert csak igy lehet belőle az arany tartalmú, nehezebb iszapot a faj súly törvényei szerint a könnyebb, meddő anyakő- portól elválasztani, amit ismét a patak vizének elválasztó, mosó munkája végez. Az aranyat tartalmazó, sötétszürke iszapot, az ú. n. marát azután a verespataki ember Zalatnára viszi, ahol a kohónál beváltja; hosszú fárasztó munka után elég szerény jövedelmet hoz ki belőle, hanem azért nem csügged, bízik a csákányütós szerencséjében, mert a bányász egyetlen éltető eleme a remény. Délután látogatás Urbán Mihály, kincstári üzemvezetőnél, aki igen szives előzékenységgel fogadott. Tanúságos történeteket adott elő az aranytolvajok kópéságairól, a bányaólet földalatti titkairól. Vöröspatak környékének kőzeteiből sok, szép és érdekes példánnyal szolgált, mindenütt szakszerű magyarázatokkal kisérve a különlegességeket. Nevét megörökítjük szertárunk történetében. Nála vettünk egy-két darab termés aranyat, ú. n. stufát is, a kincstár arany gyűjteményéből, amelynek vételára darabonkint hivatalosan van megállapítva. Azután egy bányafelőr kíséretében megtekintettük a Csetatye maré bányamüveleteit, azokat a szivacsosan átlyukgatott, erőszakosan összeszakgatott sziklaanifithoatrumokat, amelyekben már a rómaiak turkáltak. Magyarázat mellett egészen jól vettük
