Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906

Néhány szó Földünk jövőjéről.

Irta: Bellus Károly.

Lészen akkor nagy nyomorúság, minémü nem volt a világ kezdetétől fogva ez ideig. Jézus (Máté XXIV,21)

sok ezer probléma között, mely az emberi szellemet foglalkoztatja, alig van egy is mely általánosabb érdekű volna azon ősrégi kérdésnél: »Mi a jövője anyaföldünk- nek és a rajta küzdő emberiségnek?«

Eltünnek-e délibábos rónái és hófedte bércei, kiapadnak-e végtelennek látszó tengerei, örökké lesz e csattogó csalogány, viruló rózsa és fiatal szív mely nékik örülni tud?

A földrögét művelő primitív lelket, a legragyogóbb emberi szellemet egyaránt érdeklő kérdés ez.

Az örökké kutató lélek leszáll a tenger mélyébe, felemelkedik földöntúli régiókba, mikroszkóppal vizsgálja a végtelen kis parányokat, távcsővel a világűr mérhetetlen távolságait és keresi e kérdésre a feleletet.

Csábítja és ingerli a vágy azon erőket ismerni, melyek hol gigászi erőlködéssel, majd alig észrevehető évezredes lassú munkával szolgálják az »Enyészet« szellemét.

Alig van természettudomány mely ne foglalkoznék a Föld jövőjének kérdésével s fel ne állítaná hipotéziseit. Ezek részletezése és behatóbb tárgyalása lesz e sorok célja.

1