Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906

10

E szerint a három jól ismert világ mindegyike megerősíti azon földi megfigyelést, hogy a víz századról-századra kevesebb lesz.

De ha a víz egyre kevesebb lesz s a Föld folyton hűl, mathematikai igazság, hogy kell oly időpontnak lenni melyben mindkettő elfogy. De ez egyúttal bolygónk halálát is jelenti, mert víz nélkül nincs élet. Képzeljük csak el milyen volna a földi lét víz és a vele szorosan összekapcsolt légkör nélkül. Az égboltozat kék szine, a felhők eltűnnének s csak a végtelen fekete űr tárulna szemeink elé. Szétszórt világosság nem lévén, csak azt látnok mit a napsugár ér; mihelyt valaki árnyékba lépne láthatatlanná lenne; a közvetlen mellettünk elsütött ágyút nem hallanék, mert hang egyáltalán nem keletkezhetnék. De ezek kisebb bajok; csak a víz tökéletes elvonása egyértelmű a halállal. A növények elveszítve létezésük legfőbb elemét, kihalnak; ezt követik a növényevő s utóbb a húsevő állatok s végre az emberiségre kerülne a sor, mely dacára alkalmazkodó képességének, végtére éhség és szomjúság miatt pusztulna el.

Ismeretes tény, hogy minden földi életnek egyedüli

rr

kútforrása a Nap. О fakasztja a tavasz bimbóit, érleli meg a gyümölcsöt; ő formálja a felhőket melyek táplálják a csörgedező patakot és öntözik a rét virágait; ő kelti életre a szeleket melyek vitorlásainkat hajtják. Midőn szenet égetünk, nem teszünk egyebbet mint felszabadítjuk a sok ezer év előtt rabúl ejtett napsugarakat. A Nap zuhog a források morajában, sivít a szélben, bőmből a zivatarban; ő az ami a rózsában virít, a csalogány torkában csattog, a villámban fénylik és a viharban aládörög — egy szóval ő az ami lágyan énekel vagy vadul ordít a természetben, mondja Flammarion, a franciák poéta lelkű csillagásza.

A Napnak e mindenhatóságát nemcsak a vad napimádó érzi; az ókor legműveltebb népe, a görög is isteni tekintélyben részesítette a Napot; Anaxagorast istenkáromlással