Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906

7

Az egész emberiséget elpusztító összeütközésről csak akkor lehet szó, ha az üstökös oly természetű hogy elvonja a levegő oxigénjét vagy mérges gázt pl. szénéleget СО vegyít bele. Ez esetben a lélegzés eláll, a vérkeringés elakad, a test viola színű lesz és néhány perc alatt a halál angyala ülne diadalt a megfulladt emberiségen.

Ha az összeütközés folytán a levegő nitrogénje vegyülne az üstökös gázaival és szabaddá tenné az oxigént, úgy az egyetemes kimúlás hogy úgy mondjam, kellemesebb lenne.

»A légenynek fokozatos elillanása— mondja Flam- marion — a Föld minden lakosára, férfiakra és nőkre, gyermekekre és öregekre a kedélyhangulat gyors átváltozását vonná maga után. Eleinte kedves derültség, azután általános gyönyörérzet, kicsapongó jókedv, lázas rajongás végre örült- ségi állapot, őrjöngés állna be, mely eszeveszett ugrálások és fantasztikus táncokban egyetemes halállal érne csak véget. Az egész világ őriiletes kacagásba törne ki. Nos, szomorú volna ily végelpusztulás ?«

E dolgok azonban már teljesen a fantázia körébe tartoznak s reális értékkel alig bírnak.

Az említett tények világosan mutatják hogy Földünknek összeütközés általi elpusztulása alig lehetséges, mi különben csak megerősíti a fokozatos fejlődés elvét, hogy t. i. az egyed — legyen ez akár mikroszkopikus állat vagy egész világ — születik, fejlődik, eléri haladásának tetőpontját és elpusztul.

A mily drámai volna Földünknek gyors és véletlen megsemmisülése, oly prózai, kevésbbé tragikus de annál bizonyosabb a lassú, alig észrevehető elmúlás, melyet a működésben levő erők idéznek elő. E tudományos igazságot Madách gyönyörűen fejezi ki az egyiptomi jelenetben:

Nem érzed-e a lanyha szelletet

Mely arcodat legyinti s elrepül ?

Vékonyka porréteg marad hol elszáll,