Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
21 A rabszolgák természetüket tekintve nem különböznek a szabad emberektől. Mikor Seneca a lélekről beszél barátai előtt, azon lélekről, amely egyedül teszi hasonlóvá az embert Istenhez, hozzáteszi: »Egy ilyen lélek lakhatik a lovagban, szabad emberben s rabszolgában egyaránt. Mert hát mi egy római lovag, szabados és rabszolga? Ezek csak puszta elnevezések, az önzés és igazságtalanság termékei. A legalacsonyabb sorból is az égbe emelkedhetiink«.1) Másutt: »Téved, ki azt gondolja, hogy a szolgaság az egész embert jelenti, a legnemesebb része — a lélek — kiveendő«^) Szerinte, az emberekben különbséget csak az erény tesz. íme a keresztény felfogás! Minden embernek egyaránt kötelessége az erény útján járni. Ebből következik, hogy az embernek embertását kicsinyelni, lenézni nem szabad,* * 3) hanem mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti: suum cuique tribuere.4) Akkor, mikor Seneca tanítja, hogy az embereket összeköti a felebaráti szeretet, eltér kortársainak felfogásától, kik csak azokat a kötelmeket ismerték, melyekkel a polgár hazája rr iránt tartozott. О tanítja: »ha magadnak akarsz élni, élj másnak«. A következő törvény lebegjen állandóan szemünk előtt: amily hőn óhajtjuk, hogy mások jót tegyenek velünk, hasonló búzgalommal kell nekünk is másokkal jót tennünk. Minő indulattal, lelkülettel kell viseltetnünk embertársaink iránt: példát nyújt maga az Isten, ki még a gonoszokkal is jót tesz. Isten példáját követve viselkedjünk embertársaink iránt akként, hogy minden cselekedetünk rugója, forrása a jótékony szív, a szeretet legyen. Hogy e szeretetet megőrizhessük bölcs tanáccsal is szolgál írván: »Gondolkozz a fölött, mi az, ami az embert •) Ep. mór. 31. 2) De benef JH. 20. 3) De benef. III. cap 28: ,,Eadem omnibus prireipia, eademque origo, nemo alter« nebilior, nisi cni rectius ingenium et. artibus bonis aptus*. J) De ira II. e, 31.
