Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
7 sak; sokszor úgy tűnik föl, mintha csak valamely kérész-* tény bölcselő hangját hallanék. Szerinte a filozófia a bölcseségre vezető kalauz s ez a bölcseség nem más mint az erénynek megismerése és gyakorlása: »Philosophia et contemplativa est et activa: spectat simul agitque.« ’) Bár a stoikusok hive, nem esküszik egyre. 0 maga mondja, hogy a stoikusok nem urai, hanem csak vezetői az igazság kutatásából maradt az utódoknak is;* 2) nem hódol nekik mindenben feltétlenül, hanem sok dologban velük egyetért.3) Erkölcstanában sok helyen eltér tőlük, ameny- nyiben tanaik ridegségét és szigorúságát, az isteni és emberi dolgokról alkotott józanabb és humánusabb felfogással iparkodott enyhíteni. Erkölcsi értékezéseiben sokoldalú olvasottsága s gazdag élettapasztalata nyilatkozik meg. Azon kérdést akarja eldönteni, hogy lehet az ember boldog. Azt találja, hogy az erény az egyedüli, mi boldogit.4) Az erény bírására csak küzdelem árán juthatunk: le kell győznünk szenvedélyeinket! »Ezek anépszerű erkölcsi értekezések megérdemlik, hogy minél szélesebb körben nemcsak felnőttek, hanem ifjak között is elterjedjenek.«5) Ezen célt akarja szolgálni ezen értekezés is. A szellemes gondolkozó ethikai aranyigazságai azonban műveiben szétszórva ragyognak, amiért is a könnyebb áttekintés végett a következő sorrend állapítható meg: I. Az ember viszonya az Istenhez. II. Az ember és a külvilág. III. A felebaráti szeretet. *) Ep. mór. XV. 3. 2) De vita beata c. 3. 3) Ep. mór. XI. 1. 4) Ep. mór. „Sola virtus praetat gaudium perpetuum.“ 5) Egyetemes Philológiai Közlöny XXIX. évfolyam IX. füzet 816. lap.
