Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
21 „ . . . mert a mi ismeret az Istenről lehet, nyilvánvaló előttök is (a pogányok előtt); mivel az Isten kijelentette nekik; mert a mi benne láthatatlan, úgymint örökkévaló ereje és Istensége, világ teremtésétől fogva munkáiból megérthető és láthat ó, (így hogy ők menthetetlenek.“ Róm. Határozattan tanítja azt is, hogy Isten eme természetes ismerete s a belőle kifolyó vallásos gyakorlatok az ember rendeltetését, czéljátis képezik, amelyre bűn és büntetés terhe alatt föltörni köteles. Mert megrendítő vonásokkal ecseteli, mily ideiglenes és örök büntetéseket mér Isten azokra, a kik őt ámbár meg- b merték, mégsem adták meg neki az őt megillető „dicsőítést“ és „hálát“. A mi nem volna érthető, ha Isten eme természetes ismerete s a belőle kifolyó vallásos cselekedetek nem volnának egyszersmind rendeltetés és czél, amelyet az embernek sölyos kötelességből meg kell valósítania. A bölcselet józan szava tehát és a hit csalhatatlan tanítása az azonosság viszonyában állítják szemünk elé az ember végső czélját. Második válaszunk a íölvetett viszony meghatározására ez: a keresztény vallás lényeges küiömbséget is ad ahhoz, amit a bölcselet és az írás az emberi élet és nevelés természetes végső czéljául kimond. Azaz mindazt, a mit a bölcselet az ember természetes főképességeiről, természetes végső czéljáról tanít, a keresztény vallás a természetfölöttiség magasztosságára fölemelve — a természetes határokon és igényeken till о 1 у javak kincseivel bővítette és gazdagította, a milyeneket a természetes ész és szív még csak nem is sejdíthetett. A természetfölöttiség eme magaslatán is Isten ugyan az ember legfőbb külső létrehozó oka, de már nemcsak mint egyszerű Teremtő és Ur, a kinek az ember teremtménye és szolgája, hanem azonfelül még megszentelő és szerető Atya is, a kinek az ember gyermeke, fia és leánya s mint ilyen részes Atyja természetében physikai hasonlatosság szerint a fogadott fiuság- nak leikébe oltott megszentelő maiasz tj a által. Ez a beoltás isteni nemesítés. Hasonmását látjuk a természetben a vadcsemeték beoltásánál. Emberrel van dolgunk ezen isteni nemesítés után is még; de már lényegesen ujjal.
