Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
17 jónak birtoka és élvezete után törekszik. Az emberi akarat sze- retetébe belefér minden, de minden jó; epekedó' vágyódása meg nem szűnik csakis ott, a hol tovább menve már nincs és nem is lehet jó, — a végtelen jónál, Istennél; a végtelen boldogságnál, Istennél. Az emberi szív physikai méretei határoltak ugyan, de szellemi befogó képessége a végtelenbe csap át, bizonyos igaz értelemben végtelen nagy; be nem tölthető az csakis egy végtelen jóval, Istennel, — végtelen boldogság által. Tehát az emberi szív centri petalis törekvése nem más, mint az az ösztönszerü természetes irányítás a végtelenjó felé, a mely a végtelen boldogság után való vágyódásban nyilatkozik meg. Centruma a végtelen jó, — Isten maga. Ezen centripetalis alaptörekvésből kicsorduló mindenegyes szeretet aktusa — uj meg uj lépés, amelylyel a centrumhoz, Istenhez siet; mindenegyes szerető dobbanása türelmetlen kiáltás — a boldogság után Istenben. E helyütt is hangsúlyoznunk kell: hogy az emberi szív természeténél fogva lényegesen vallásos dolog. Aki ezen vallásos természetét nem respektálja, a ki őt centripetalis törekvéséből kizökkenti, és kizárólag avagy főleg alsóbb rangú és rendű jókkal akarja telíteni, pláne, aki őt szeretete Istenétől meg akarja fosztani: természetén szennyes erőszakot gyakorol, azt lerontja, s végeredményben őt magát nyomorulttá és boldogtalanná teszi. Kegyetlen bűnéért felelős is az ilyen alacsony jellem úgy maga az ember, mint természetének Alkotója előtt is! „A szív, mint a mágnestű — írja B. Eötvös — csak akkor találja nyugalmát, ha oly helyzetbe jutott, mely természetes hajlamának megfelel . . . . Az ember boldog lehet . . . ., de soha sem olyan (helyzetben), mely érzelmeivel ellentétben áll.“ (Gondolatok 61. 1.) Hogyan érthette ő ezt a két mondatot, megmagyarázhatják imént kifejtett gondolataink, a melyeket az emberi szív természetes legfőbb hajlamáról közöltünk. * * * Most már ismerhetjük az emberi természetet legalább legfőbb lényeges okaiban. / Állíthatjuk is, hogy az emberi természet Istennek oly alkotása, a mely legfőbb szellemi képességeivel, azaz értelme és akarata leg2
