Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
84 igaz, — eltávoztak, de magukkal vitték a kongregáció szellemét és terjesztik ott, hova Isten rendelése vitte őket. A hiányzók helyét más lelkesült szivek foglalták el. Vezetésünket pedig ft. Hauer Ferenc, jézustársasági atya vállalta el. Mivel az 1904. év félszázados évfordulója a Szeplőtelen fogantatás hiteikkelye ünnepélyes kihirdetésének, azért a kongregáció minden Mária-ünnep előtt összejött, hogy imáival, gondolataival dicsérje a Szeplőtelen Szűz természetfölötti nagyságát. Ezen gyűlések után gyűjtést rendeztünk, hogy a befolyt összegből a kongregáció két néger gyermeket válthasson meg, kik azután szent hitünkben felnövekedve, élő tanúi lesznek a nagyszombati Mária-kongregáció buzgóságának. A kongregáció tagjai a bűnbánat szentségéhez minden hónapban járultak, de sokan szent lelkesedésükben kevésnek találták az Angyalok Eledelét csupán ily alkalmakkor venni magukhoz, s azért gyakrabban látogatták az Úr szent asztalát. Többen mások épülésére az egész ifjúság közös miséjén járultak a sz. áldozáshoz. Számosán és buzgón vettek részt a hat-vasárnapi szent Alajos ájtatosságban, mely egyszersmind méltó befejezése volt az esztendőnek. Az a szép szokás, hogy a tagok összejöveteleink előtt, nagy szeretetük jeléül obsequiumokat tesznek le égi Szűz Anyánk lábaihoz, mind nagyobb és nagyobb tért hódít. A novenákon kívül, mikor mindenki tett az oltárra imarózsákból font koszorút, majd minden szombaton kaptunk ily szép ajándékot. Ezen kis papirosdarabok a legnagyszerűbb eszmékről és erénygyakorlatokról számoltak be. Könyvtárunk részint vétel, részint kegyes adományok által a körülményekhez képest számos kötettel gyarapodott, úgy hogy a kongregáció jelenleg körülbelül 250 drb. könyvvel rendelkezik. A könyvtár növekedésével természetesen arányosan gyarapodik az olvasók száma és buzgósága is. Az pedig, hogy az ifjúság ily hasznos lelki táplálékkal él, záloga egy szebb jövőnek. Könyveink és levéltárunk elhelyezésére külön szép üvegszekrényt szereztünk be jótevőink támogatásával. Hófehér zászlónkat, melyet még csak egy év előtt bontottunk ki örömujjongó szívvel, máris másodszor kellett gyászba öltöztetnünk. Bevontuk szeretetünk és örömünk tárgyát, hogy így jelezzük szivünk gyászát k. testvérünk korai halálán. Még csak nyílni kezdett a bimbó, hogy mindinkább föltárja belső szépségét és máris elhervadt. Boldogult testvérünk, Holzmüller Nándor, valóban mintája volt az
