Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
6 A család szaporítása. sa a trónkövetélésben. A künn levő anya tütüléssel felel, azaz tü-tü hangokat hallat. Erre megszeppen az infans királynő; nem mer elő- bujni, csak bölcsőjének a fedelét lukasztja át, hogy nyelvét kidughassa s így a munkások részéről kellő élelmezésben részesülhessen. Ettől a perctől kezdve megszakítás nélkül folyik a kvákolás és tü- tülés; végre a régibb királynő népének egy részével kivonul s szabad helyet enged az üj királynőnek. Ez az utőraj. Mihelyt az új anya a királynőbölcsőket megpillantja, ő is tütülni kezd, féltékenység szállja meg s a bölcsőkbe tör, hogy fejlődő vetélytársait elpusztítsa. Ha azonban a munkások még elég erősnek érzik a családot a rajzásra, lefegyverzik az új királynét s ilyenkor nincs kizárva, hogy a kas harmadik, sőt negyedik rajt is ereszthet. Ha a kas népe annyira megfogyott, hogy rajzani képtelen, a munkások megölik az érő királynőket; ha pedig az állandó kedvezőtlen időjárás miatt szünetel a rajzás, gyakran megtörténik, hogy a régi királynőt vetik ki a kasból, a fiatalnak fejlődését addig késleltetve, míg kiderül. Egy két nappal a rajzás után, verőfényes, szélcsendes időben, a fiatal királynő a herék társaságában kirepül a kasból. Repülés közben valamelyik her« megtermékenyíti; a here elhal, a királynő pedig a többivel visszatér. Ettől a perctől fogva megindul és nyáron át szakadatlanul tart a család szaporítása: a peterakás. Ha fiziológiai vagy egyéb okoknál fogva a megtermékenyítés elmarad, az anya partlmnogenetikus úton is életrevaló és rendesen kifejlődő petéket rak, de anyai hivatásának nem felelhet meg, mert ilyen petékből csakis herék keletkeznek. Ugyanez a jelenség ismétlődik akkor is, midőn a királynő kimerül s élete végét érzi. A munkások a herepetéző királynőt egyszerűen megsemmisítik. A királynő a megtermékenyítés után, mely elegendő egész életére, 3—5 évre, lakását többé élete veszélyeztetése nélkül el nem hagyhatja; ezentúl fönnakadás nélkül hivatásának él. Ürülékének eltávolítására is készségesen vállalkoznak a munkások. Élete első tíz hónapjában, tehát késő őszig és februáriustól áprilisig, kivétel nélkül munkáspetéket rak, mert a herék, amelyekre még szükség nincs, csak haszontalan élelemfogyasztók volnának. Naponkint rendesen száz, de néha 1—2000 petét is rak, aszerint, amint a család népessége s az élelem bősége megengedi. Mindegyik sejtbe csak egy petét tesz le, melyet tojócsövével a sejt fenekéhez ragaszt. A királyné évenként 20—40,000 sőt 60,000 petét is rakhat; ez a mesés szaporoság Leuckart szerint oly arányban áll a méhanya testsúlyához, mintha a tyúk naponta 20 tojást hozna a világra. Életének tizen
