Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
Erény virágot így növel. Az égi jő anya, szeplőtlen Mária E lelki kertet öntözi majd önmaga. Kellő közepén nvilok én, Gyönge kézzel ápolva Nagyasszony lilioma! Dalia, Dalia megvédlek bátran, hőn: Ha majd közéig a rút, oly vakmerőn. Iíeám tekints, — e Szép virág erős; (mutatja kezében a liliomot) Tiszta fénye mint kigyúlt villám Lecsapva zfiz: — s az ábránd éje eltűnik ! Dal. (hevesen) Szerettelek már mint kis gyerek; Esküszöm, a sírig is tiéd leszek!-— Oh mi tiszta, szép e nemtők szt. füzére; Bátran szállók most a harczi térre! Hit. Légy hű mi hozzánk ! Bölcs. Akkor téged is Erk. Szent jobb győzelemre visz! Dal. Igen, igen ; maradjatok velem ; Borostyánt nyújtsatok küzdelmemen! Kong. (Daliához.) Nagy szived, Nagyasszony méltó gyermeke Rajta most, a Magna Domina Hungarorum Leventéje légy! — Hallgasd mi a programmed! Zászlóm tied legyen (átadja)! Nyujstd ki karod; (Dalia kinyújtja.) Megérintlek! — Ne félj, te győzni fogsz! Emeld magasra fel, hogy lássa meg (Dalia magasra emeli a zászlót.) A négy folyam keresztény téré mind, S érte dobogva minden magyar szív, Alatta küzdjön élve-halva mindég hív! Körüljársz toborozva mindenütt, Mig nem lesz város, nem lesz hely, Hol én, a Kongregáczió, nem élek, alkotok. Kebelemre gyújtsd az ifjakat, Nagyasszony Szépreményű bimbait! Ne maradjon el Még egy sem közülök; mert hisz ok, csak ök Az elpusztult jelen sötétlő éjjelén A szebb jövendő boldog hajnal csillagi! Minden magyar ifjú Mária-levente legyen, A Nagyasszony s égi magyar udvara Ezt üzeni, s forró szívvel óhajtja. A férfi, nő, a hajadon, az úr,
