Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
Dalin. Oh te álmos nemzedék! —• Még most is nyúl szived ? Hányszor (hangsúlyosan ezen mondat) jártam én közölted éj és nap, S nem hallgatál! Bátor. Nem hittük biz’, hogy ez következik! (Bal oldalon erősebb zaj; hangok: Oh jaj! — Segítség! — Neki! Huszad! — Itt a bilincs!) (A jók mind kinéznek és beszélgetve gyors menetben, — lassan közelednek a bal к ni isszák felé egész közel.) Dalia (szomorúan). Hungáriát; im hogy nem huzzák-vonják ! Láng (keserűen). S rúgva dobják Egyházunkat,! Bánó, Bérezi (kiáltva). Megreped szivünk, oh jaj ! Kardos. Hungáriának vége most! Dalia. Tiltakozzunk mind; Már jobbat úgy se tehetünk! Láng. Nem engedem a meggyaláztatást, nem én ! Kardos. A szent keresztet védem életemmel én! Dalia (előbbre lépve, fölemelt karral.) Csak testemen keresztül gázolva juthatnak Hazám keresztény hű szivéhez ők! Bátor (Bánó, Bérczihez). A múlt gyávaságért, folyjon vérünk, Társaim! Bánó, Bérezi. Egyházunk védve álljuk mi körül! (Bal oldalon zaj, dörömbölés; az ellen látható lesz. S. T. elől húzva jobbján az Egyházat a színpadra lép dühösen; — az 'Egyház balján fogva őt jő a Szabadfi, utána a Socialista; azután jő az Atheista jobbján huzva Hungáriát, balján fogja őt a Materialista; utánok a csőcselék botokkal, kardokkal, revolverekkel öklelődzve.*) III. Jelenet. Előbbiek; Egyház, Hungária, Sötét Titok, Szabadfi, Matr., Ath., Soc., csőcselék. (Mikor az ellen belép — Dalia és népe az erőszaknak engedve nehezen, lassan hátrálnak a színpad jobb felére; aesthetikus csoportosulás.) S. T. (belépve rögtön). A Nagy-mester az istenünk! Soc. (ordít). Le az új Babylonnal 1 Csocselek (öklelődzve, eszközeiket emelve). Feszitsd meg ot; — feszítsd meg már! Szabadfi (az Egyh.-hoz). Mért nem szolgálsz nekem? — Mért átkozol? *) Ezt a 2. jel.-et gyors, csattanós tempóban kell játszani; nagy legyen az összjáték; a rémület, mozgás, meglepetés, fájdalom stb. élénk.
