Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
129 házy Miklós nádor vagyok, —hangzik a válasz az egyik ajkáról. En építtetem e templomot; küzdöttem hazámért a harezmezőn, de megvédtem kath. egyházamat is és a drága Nagyasszonyt, mert nagy kongreganista voltam én. Egy másikat látok — ott; megnyílnak ajkai: En Pázmány vagyok; e helyütt alapítám meg a Sellyéről ide áthelyezett kongregáeziót; első rectora is én magam voltam; én mentettem meg hazám kath. egyházát a jezsuitákkal s jobb kezükkel, — a kongregáczióval. Egy harmadik is szól: Én Eszterházy Pál hg. nádor vagyok; kongreganista voltam és két kongregáczió rectora; a máriás ősök csodás unokája; Buda alatt a magyar sereg vezére; én vettem le hazám nyakáról a pogány török zsarnok jármát; 24 csatában az ellen nem látta hátamat soha; én állítám végleges fénybe vissza a dicső Regnum Marianumot. Számtalanok, még számtalanok akarnak szólani. Beláthatatlan hős csapatot képeznek ők. Oly tündöklők mint égő napok egyliázúnk s hazánk boldogabb egén. Mária-leventék, kongreganisták sorra mindezek. E templomban esküvőnek fel a Nagyasszony zászlaja alá; e helyről szálltak aztán javarészt az egész országba: szerteszét mint vigasztaló angyalok, mint harczratermett bajnokok, mint újjá teremtő reformátorok! Értitek-e már most, hogy hova is hoztátok zászlótokat megszentelés végett? Esetleges találkozás ez ugyan, de nagyon is mély jelentőségű. Mert az 8Z eszmény, a melyet százados emlékeivel: fájdalmaival és örömeivel némán hirdet ez a templom, s a mely által nagygyá és szentté lett minden kath. magyar kebel előtt, — teljesen egy és ugyanaz az eszmény, a melyért a kongregáczió is van, él, küzd, s a melynek megtestesült hordozója ezentúl megszentelt zászlótok leszen. Figyeljetek, kifejtem kissé ezt a gondolatot! — Szónok most a templom és a templomhoz fűzött történelmi adatokból levonja a szükségképi következtetést, hogy a kongregáczió eszménye a múltban csakugyan egyed-, társadalom-, ország-reformálás volt; tagj ai me gmentet té к a hazát, a kath. hitet, uj életre támaszták a Regnum Marianumot. — Contra factum non valet argumentum! Azután így folytatá: „Ámde, a mi volt, az elmúlt talán véglegesen? A jelen korban uj életre feltámasztott kongregáczió más eszményt akar talán ? Megbénult-e örök ifjft királynői gyémánt kara? Elfajult volna szelleme avagy kihűlt nemes szive ? — Nem, nem !„ 9
