Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
Hogy szennyet nem tűrtök lelketek ruháján, Melyet Krisztus vett meg drága vére árán. Alkura nem léptek soha a sátánnal Szembe szálltok, ha kell, az egész világgal. Eljő a kisértés, hogy megmutassátok: Az igazság mindig számíthat reátok, Hogy nem vagytok és nem, nem lehettek gyávák Ha szivetek szentelt érzelmeit bántják. Hogy hozzátok nem ér az ellenség gúnyja S Lelketek e harczot soha meg nem únja. Hitért és erényért éltet, s mindent adtok, Mer ti Máriának leventéi vagytok. Nagy volt a magyar, mig Mária-ország volt, Mig magyar szivekben Mária országolt. Nem tudta letörni durva török járma, Nem a tatár csorda, se Mohács se Várna. Ezer bajok tépték, ezer sebből vérzett, De könyein át is Máriára nézett. Szép magyar hazánknak az lenne a veszte, Ha a magyar szívből Mária kiveszne, De kiveszni nem fog, sohse engedjétek! Hisz hazánk jövője ifjak a tiétek. S akkor szent örömmel tekint le reátok, A szép mennyországból Mária anyátok. Föl tehát a szívvel Mária leventék, S a mint hajdan dicső őseitek tették, Lelketek érezze, szivetek fogadja: Mária zászlóját soha el nem hagyja. Toldy Béla. Közöljük itt kivonatban az ünnepi beszédett is ... . Miután a szónok jelezte, miért beszél ő, nem pedig a mint a programúiban ki van nyomva, a főgymnasium igazgatója: így folytatá: „Rágondoltatok-e már, Kedves Kongreganisták, Ti daliás ifjú vitézei a Nagyasszonynak, hogy hová is hoztátok zászJegyzet: A kijelölt ünnepi szónok, Kőhalmi József igazgató, rekedtsége miatt már kidolgozott beszédjét meg nem tarthatván, Bíró atyát kérte föl az ünnepi be- sxétl megt artá sá ra. 127
