Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902

7

Magnifica t-ját. Kiült a szemekbe a vallásos öröm rezgése, a szivek csodás lelki hangulat hullámain rengtek; örömkönnyek csillogásába borultak a szülők szemei! . . . Feledhetlen szép jelenet volt ez az ünnepélyes tagfelvétel.

De koronája az ünnepi szertartásiak ismét a püspök gyönyörű beszéde volt. Teljes díszben, úgy amint a sz. szertartást végezte, püspöki mitrával fején, kezében a pásztorbottal fölment a szószékre és ott lelkes, meleg, az ifjú sziveket egészen felölelő beszédben méltatta az imént végrehajtott szertartást, a »Mária-lovagokká — ütés fönséges tényét.« Egy darab életet, egy darab jövőt rajzolt meg, midőn velős szavakban állította oda az ifjúság elé: mi a congreganista ifjú ma, mivé kell lennie az életben; mit vár tőle a haza, a társadalom, a család. . . . Nem jó congreganista, ki erkölcstelen, hanyag, ki képmutató. Az Üdvözítő magához emelte a leggonoszabb embereket is; de undorral fordult el az álnok képmutató farizeusoktól, kik külsőleg látszottak jónak, lelkűk pedig telve volt gonoszsággal. A feslett erkölcsű és tunya nem lehet igazán congreganista. Az igazi óvni fogja testét lelkét attól, ami romlása nem csak ifjúnak, felnőttnek, de családnak, hazának. A szemeiben angyali tisztaság fénye ragyog; nem olyan mint a töpörödött öreg; megóvja titkos bűntől testét-lelkét és ifjú marad késő vénségében is. Aki ifjúságának erejét eltékozolta, fölnőtt korban ár nyék em bér lesz; mit várhat a haza a nyomoréktól, kóros nemzedéktől; ki midőn kikerül az iskolából, első dolga szögre akasztani mindent, ami őt az intézetre emlékezteti. Szégyenei templomba járni, keresztet vetni magára, Ura és Istene előtt térdet hajtani stb. Szóval, graficusan rajzolta, mily erkölcsileg teljes férfiúvá képesít ez a szolgálat . . .

Oly lapidaris irályban tartott beszéd volt, az egyleti élet jellemképző, szivet és testet fejlesztő hatásának oly élénk rajza, hogy az ifjak szemébe láthatólag kiült a lel