Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1899
Azon kérdésre: kinek van joga fölvenni a konviktorokat? feleli a Regens: Azelőtt a kormányzó vette föl és bocsájtotta el a konviktorokat. Öt év előtt (tehát 1761-ben) midőn a jezsuitákat a kormányzás gondjai alól fölmentette, Barkó c z у prímás О Em ja a fölvételt úgy mint az elbocsátást magának tartotta fönn. De már egy év múlva, midőn az Adalbertinum kormányzása ismét a jezsuitákra bízatott, a prímás ezt a jogot írásban is fönntartotta magának. Ugyanezen visitatio folyamán kijelenti a kormányzó, hogy a konviktorok a most fönnálló tanterv szerint az iskolai rendes tantárgyakon kívül, a magyar, német és franczia nyelvben külön gyakoroltatnak stylistikai fokon, a bölcsészek ezenkívül még a gyakorlati mértanban és építészetben. Továbbá csoportonkint a tánczban. A tánczmester bejáró, világi; a franczia nyelv mesterei két jezsuita atya. A napirendre nézve saját házszabályok a mérvadók. Az egész ifjúság három csoportba van osztva (Museum): a bölcsészek, a rhetorok és poéták, a syn- taxistásták és grammatisták külön-külön csoportban. Mindegyik csoport ólén egy páter praefectus van, ki szomszédszobában lakik és nyílt ajtókon át egész napfigyelemmel kiséri tevékenységüket, velük ismétli úgy az iskolai mint a házi feladatokat; velük megy sétára, velük társalog, a tanulási időt velük együtt tölti; részletezi azután a napi vallásgyakorlatokat. Otthon csak a bölcsészeknek van sz. miséjük; a humanisták és jogászok csak vasárnap mennek istentiszteletre az egyetemi templomba. Sz. beszédet vasárnaponkint az egyetemi templomban hallgatnak ; hetenkint kétszer a katekizmus magyaráztatik a museumokban. A pater regens többször conferentia beszédeket tart az egész ifjúságnak. Az Adalbertinum növendékei élelmezést, lakást és oktatást kapnak; ruházatot nem. Megemlíti ezen pontnál a kormányzó, hogy ezen Konviktus Korompay alapitványú növendékei ugyan ruhát is követelnek, mert állítólag Farkasd kízség azért adatott az alapítványhoz . . De a Konviktus sohasem lépett Farkasd birtokába, mert pótvégrendeletben az alapitó visszavonta ebbeli rendelkezését. Fölsoroltatik azután a fizető Konviktorok létszáma, ezek jogai és élvezetei... azután odaveti a kormányzó a megjegyzést, hogy: minden növendék egyformán élvezi a Konviktus minden előnyeit és a fizető Konviktorok semmiben sem kü- lömböznek a többiektől, csupán az élelmezés és külön szobákban való lakhatásban. Azelőtt az alapitványos Konviktorok ebédlőjében, mindenki külön kapta ételét; most három év óta — mondja a regens — úgy van berendezve, hogy három nagy asztalnál étkeznek és minden hónapban más-más praefectus ül az asztal élén, velük étkezik, társalog és felügyel viselkedésükre. Az első asztalnál maga a pater Regens ül, aztán három asztalnál a többi praefectusok. Ebéd alatt a szószékről egy ideig felolvasás van, nem tanítás, mint inkább nyelvgyakorlási szempontból; és pedig havonkint fölváltva német, magyar és franczia nyelven. A fizető Konviktorok ebédje az első asztalnál 6 fogásból áll délben, este négy. Az alapitványosok ebédje négy fogásból áll, vacsorájuk 3 fogásból. Ünnepekre a kormányzó határozza meg a bővebb föltálalást. A nevelő személyzet arányban a nagy és fárasztó munkához rosszul van dotálva, 20Ö írttal fejenkint. Ebből is az eltartás czimén a Konviktusnak jut 120 frt, 80 frt az elöljárók személyének jár ki. A két franczia pater éppen semmi
