Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

Carmina sublimis tunc sunt peritura Lucreti, exitio terras cum dabit una dies. Ovidius.

(Amor. I. 15, 23.)

Huszonhét év múlt el azóta, hogy Fábián Gábor 75 éves korában ama reményben indítá útnak magyar Lucre- tiusát, hogy a latinok legtehetségesebb költőjének hazánkban is olvasókat s bánnilókat szerez. Bántotta lelkét, hogy, míg Angliában, Franczia és Németországban a filozófus költőnek egész irodalma vala, addig nálunk alig néhányan ösmerték. Fájt szivének, hogy kora „java capacitásait hiába szólítá föl“ Lucretius tanulmányozására és fordítására.

De reménye, a mely őt aggkorában ily roppant nehéz munkára serkentő, öt gyámolítá, s neki fényes diadalt szerze, nem teljesedett Ma épp oly kevés ismerője van Lucretiusnak mint azelőtt. Lucretius irodalmunk egyetlen számottevő dolgozattal lön gazdagabb : Hegedűs István dr. bevezető előadásával, a melyet rengeteg olvasottság, mély iu- dieium, nemes lelkesedés, és biztos tudás jellemez. De sajnos nyomtatásban nem jelent meg és igy csak kevesen férhetnek hozzá.

Ez a hiány indított arra, hogy Hegedűs István dr. buzdítására Lucretiust választottam értekezésem tárgyául. Tudom, gyönge az én tehetségem ahhoz, hogy Lucretius megdöbbentő képzeletét, mély tudását, nagy eszméit teljesen fölfogjam és átértsem. Tudom sok kívánni valót hágy értekezésem — de legyen jóakaratain fogyatkozásaim mentsége. Mindenesetre ügyekeztem felhasználni mindazt, a mihez csak juthattam.

Mielőtt forrásaim fölsorolásába kezdek, hálás köszö1*