Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
19 nil esse in promptu quorum natura videtur, quod genere ex uno consistat principiorum, nec quidquam quod non permixto semine constet 2, 583—5. A sajátságok sokfélesége egyenes arányban van az alkotó atomok alakbeli külömbségével. Az élet nem egyéb mint az atom mozgások szabályos folytonossága — a balál az atomok belyzetváltoztatása. Az élet tehát Lucretius fülfogása szerint a mozgás egy neme. De hol vagyon a híd, a mely egybekapcsolja a holt és éld atomokat? Ha azt kérdjük, honnan e csudálatos rend az atomok csoportosulásában, hogy keletkezhetik szin, szag, hang az ezek nélkül teljesen szűkölködő atomok történetes csoportosulásából, hogyan keletkezhetnek tudatos lények az öntudatlan atomokból — Lucretiustól határozott feleletet nem kapunk. Meg kell avval elégednünk, hogy azt mondja: ha megengeded, hogy atomok vannak, szükséges megengedned azt is, hogy a világ magától keletkezett. Hogy hogyan azt Lucretius elég ügyesen adja elő. Eleiutén nem vala se nap, se hold, se csillag, se föld, se levegőég, csupán csak az atomok rendetlen cliaosa. Lassacskán a világ különféle részei elváltak egymástól. A nehéz földatomak összegyűltek a középen és kiszorították a többi könnyebb atomokat: legelébb az aether tört ki tüzeivel és a magasban összegyűlve, a mindenség legszélsőbb sphéráját alkotá. Az aether és föld közé a nap, hold és csillagok elemei helyezkedtek; a föld megszabadulván e könnyebb részecskéktől, hirtelen lesülyedt oda, amerre az ocean terül el. Az így keletkezett üregek magukba fogadták a földből kiváló sósvizet. Minél inkább érte a földet a nap és aether forró he\e annál jobban sűrűsödött össze s annál jobban növekedett az ocean a földből kiszorított nedvektől, annál jobban növekedett az égboltozat a földből kiszabaduló tűztől és levegőtől. (5, 432—495). Arra a kérdésre, hogy tarthatja meg helyét a föld a 2*
