Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
17 fényesen igazolják az újabb kísérletek Lucretius véleményét. Az elhajlás következtében súrlódás áll be s ennek pedig az a következménye, hogy az atomok akár függélyes akár rézsútos irányban íölfelé mozognak és ez a mozgás oka a dolgok létrejöttének. Az újabb atomisták Lucretius elméletének e részében két pontot támadnak meg. Lucretius nyilvánság a földet vette az atomok irányának és sebességének mértékéül. De erre azt felelhetjük, hogy Epicurus és vele Lucretius a föl és le szavakkal csupán a mozgás két ellentétes irányát akarta jelezni és így az atomok lefelé való mozgása pusztán relativ jelentésű. A második kifogás az, hogy Lucretius a testek létrejöttét az atomok elhajlásával magyarázza. Tény az, hogy a legkisebb elhajlás millió meg millió összeütközést eredményezhet s ugyanannyi eró' forrásává lehet s Epikurus éles elméje fényes kifejezésre jutott e föltevésben. De még egy czélja volt ez elhajlásnak és ez a szabad akarat magyarázata, a mely az atomok elhajlása nélkül el nem képzelhető. Atomelméletének befejezéséül Lucretius kijelenti, hogy a világmindenséget alkotó anyag sohasem volt sűrűbb vagy ritkább, mint most. Ugyanaz a mozgásuk van most az atomoknak mint volt azelőtt s mint lesz majd a jövőben. A mit létrehoztak, azt idővel ismét létre fogják hozni. A dolgok összeségén semmi erő kárt nem ejthet, mert semmi anyag a mindenségből el nem veszhetik, semmiféle más anyag nem kerülhet beléje, a mely a természet rendjét megváltoztathatná. nam neque, quo possit genus ullum matériái effugere ex omni, quicquam est extra, neque in omne unde coorta queat nova vis inrumpere et omnem naturam rerum mutare et vertere motus. II, 304— 7. E tételével Lucretius az erő megmaradásának tanítását sejti. Két tételt vesz föl kétségtelennek 1) az atomok nin2
