Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
13 Minden más elmélettel szemben fölötte türelmetlen. A ki Heraklitus tiizelméletét vallja: magno opere a vero longe derasse videtur I 711. Még hevesebben kel ki Anaxagoras homoiomereia-tanítása ellen, a melyet a peripate- tikusok vallottak és a mely szerint minden egész hozzája hasonló részek összetétele pl. a bús végtelen húsdarab- kákból áll. Majd Lucretius terjedelmesen bizonyítja, hogy a tér és anyag végtelen. Hallani sem akar a médium-középpont létezéséről, a mely középpont czélja volna a mozgásnak. Mint a tér úgy az anyag is végtelen. Mert ha az anyag véges volna és a tér végtelen, soha sem birtak volna az atomok valamit létrehozni, hanem szerte keringenének a végtelen űrben. Végtelennek kell lennie az anyagnak, mert a mindenség oly szervezet, a mely szünös-sziintelen veszít a természetében rejlő pusztulás folytán. Az atomok ütközései: plagae gyöngíteni és föloszlatni ügyekszenek a világ organismusát: probavi versibus ostendens corpuscula matériái ex infinito summam rerum usque tenere undique protelo plagarum continuato. 2, 528 — 31. És így szükséges, hogy a mindenség az atomok folytonos áradásából friss táplálékot nyerjen. Olyan a világ, mint az élőlény, a mely táplálék hiányában csakhamar elpusztul: nam veluti privata cibo natura animantum difluit amittens corpus, sic omnia debent dissolvi simul ac defecit suppeditare materies, aliqua ratione aversa viai i. 1038—41. Ha megszűnnék az atomok e pótló áramlása hirtelen leomlanának a világ falai, leszakad az égboltozat, a világ föloszlik és csupán végtelen tér és láthatatlan elemek maradnának meg (1, 1101—1114). Szeret foglalkozni a világ bekövetkezendő végével. A föld mondja már nem oly termékeny, nyilvánság megvéniiltmár.
